Századok – 2000
KÖZLEMÉNYEK - Rácz György: A magyarországi káptalanok és monostorok magisztrátus joga a 13-14. században 147
192 RÁCZ GYÖRGY nyozott.19 5 Fölöttébb valószínű, hogy már ezidőtájt átengedhette a győri püspök a szegénységgel küszködő vasvári káptalan részére azoknak a falvaknak a tizednegyedét és magisztrátus-jogát, amelyeket név szerint csak a 14. század közepétől a győri püspök előtt felújuló pereskedésekből ismerhetünk meg. 1342-ben ugyanis a győri püspök káptalana egyetértésével a vasvári káptalannal megegyezett. Ekkor név szerint felsorolták azokat a többnyire köznemesi kegyuraság alatt lévő plébániákat és filiáikat, amelyek a vasvári káptalanhoz voltak csatolva (quasdam capellas sive jura magistralia habuissent annexas), következésképpen tizednegyedük, illetőleg magisztrátus joguk (quartas ... , quartam magistralem ... , quartas ecclesiarum et iura magistralia ... ) külön-külön a vasvári prépostot, az őrkanonokot, az éneklőkanonokot, illetőleg az egész káptalant illették. A plébániák felsorolására nyilván azért volt szükség, mert a két káptalan (a győri székes és a vasvári társas) között vita támadt a magisztrális jogról. Ezeknek a templomoknak a többsége elhelyezkedésük és titulusaik alapján a Vasvár környéki plébániahálózat legkorábbi rétegéhez tartoztak, és amikor a 12. század közepén a vasvári (fő)esperes a káptalan megszervezésével prépost lett,196 azoknak a templomoknak a magisztrátus-jogát kapta meg a püspöktől, amelyek a legkorábbi alapításúak, vagyis tizedjövedelem szempontjából igen előkelőek voltak. A főesperesek székesegyházakba költözésével a 13. századtól pedig a Vasváron székelő prépost székesegyházi feladatokat látott el amely különleges tekintéllyel is járt Vas megye nagy részén gyakorolt főesperesi jogkörével. A vasvári káptalan magisztrális jogai kapcsán a későbbiekben különösen fontossá vált az a körülmény, hogy nagyon szoros kapcsolata volt a székesegyházzal. 1342-ben a két káptalan közti egyezségről a püspök mellett a győri káptalan is állított ki oklevelet, amelynek indoklása némileg eltért a püspöki szövegtől. A magisztrális negyedeket elsősorban Szent Mihály iránti tiszteletből adják vissza a vasvári káptalannak, valamint azért is, mert az a győri egyházból vált ki (quia dicta ecclesia de membro ecclesie nostre fore dignoscitur). A magisztrális negyed korábbi eredetére, kiváltságlevelek meglétére utal, hogy az egyezséggel párhuzamosan a vasváriaknak le kellett mondani azokról a jogaikról, amelyeket ez ügyben korábban szereztek. Mindebből a győri egyházmegyében ez időben általánosan végrehajtott „negyedreformra" következtethetünk, ugyanis a püspök az egyházmegye összes magisztrális quartáit vissza akarta vezetni abba a korábbi állapotába, amelyben a jogtalan elfoglalások előtt voltak.197 Mint ahogy a vasvári egyház magisztrális-joga is régebbi időre nyúlt vissza 1342-nél, a feszültség sem oldódott meg véglegesen ekkor. Három évvel később ugyanis a vasvári kanonokok panaszkodtak Kálmán győri püspöknél, mert a tized-, vagy magisztrális negyedeiket (quartas eorum decimates seu magistrales) a győri 195 Urk. Burg. I. 72-74. (105. sz.) = Reg. Arp. 322. sz. 196 Erre id. Zágorhidi, Vasvár 393-395. 197 Az egyezségről szóló oklevelek (Kálmán püspöké 1342. okt. 1-én, a győri káptalané okt. 28.-án, a következő pedig 1345. jan. 21-én kelt) szövegét Házi Jenő-. Vas megyei középkori oklevelek. 5. közlemény. Vasi Szemle 22 (1968) 270-272. közlésében használtam. Német regesztájuk: Urk. Burg. IV 351. (550. sz.), 354 (554. sz.), magyar regesztájuk: Vasvári regeszták 92, 93, 94. A vasvári káptalan magisztrátus jogára már Sill Ferenc felhívta a figyelmet (A Vasvár-Szombathelyi székeskáptalan történetének vázlata. In: A 200 éves szombathelyi egyházmegye emlékkönyve. Szombathely, 1977. 188-189.) miszerint a „mesteri jogok... tartalma nem tisztázott".
