Századok – 2000
KÖZLEMÉNYEK - Rácz György: A magyarországi káptalanok és monostorok magisztrátus joga a 13-14. században 147
EGYHÁZI MAGISZTRÁTUS-JOG A 13-14. SZÁZADBAN 153 tized- illetve oblációjövedelmeikből a nagyobb rész a magiszter címmel élő kanonokokat illette. Pápai, illetőleg legátusi fellépésre az ilyen „inkorporált egyházak egy része kikerült a szoros függőségből és nevük magistralis helyett censualis lett. A változásnak az a lényege, hogy a kápolnák bevételeiből a káptalan eleve meghatározott részt, censust kapott. Ez az összeg 1247-ben egyes Zala megyei egyházak esetében évi félfertót, másokéban négy pondust tett ki. Előnye volt az új rendnek, hogy a pap tartozása lerovása esetén mentesült a hosszadalmas vitáktól és elszámolásoktól."2 4 Mályusz könyvében az egyetemi magiszter fokozatból kiindulva eljutott a magisztrátus-jog felismeréséig és a legfontosabb források bemutatásával rámutatott történetének kezdetére. A jogintézmény későbbi sorsával azonban nem foglalkozott, illetőleg azt sejteti, hogy a 13. század közepe táján általánosan átalakult censuális rendszerré. Természetesen nem róható fel neki, hogy a magisztrátus-jogra vonatkozó további 13-14. századi források elemzésével adós maradt, hiszen monográfiájának témáját a továbbiakban nem érintette. A szakirodalomban ugyanakkor régóta ismeretes, hogy a kanonokok a későközépkorban is részesedtek az eredetileg plébánosoknak járó tizednegyedből. Holub József Zala megye történetéről szóló monográfiájában az egyházi igazgatást is részletesen tárgyalta.2 5 A veszprémi egyházmegye 15. századi történetén végighúzódó és a 16. századba is átnyúló, a veszprémi káptalan és a zalai plébánosok között folyó tizedperekben, amelyek az ún. „quarta" körül zajlottak, egymásnak gyakran ellentmondó ítéletek születtek. A plébánosok a negyed felére tartottak igényt, a kanonokok viszont úgy gondolták, hogy az övék a negyed háromnegyede és a plébánosoknak csak az egész egytizenhatoda jár. Mivel a veszprémi egyházmegyében a negyeden fele-fele arányban osztozott a káptalan a plébánosokkal, a zalai főesperességben is ez a gyakorlat érvényesült. Holub részletesen tárgyalta ezt a küzdelmet, s ezzel megírta a kanonoki negyed későközépkori zalai történetét, azonban bevallottan nem tudta kideríteni, hogyan jutott a káptalan ennek birtokába. „A tizedek egy része — néhol a negyede, néhol pedig a negyed fele — a káptalané volt. Hogy mikor és milyen körülmények között kapta meg ezt, azt nem tudjuk, mert csak a 15. századtól kezdve szólnak erről emlékeink, de valószínű, hogy hamarosan az önállósulása után jutott a püspök adományából ennek a birtokába."26 Holub nem használta fel az ügyben kulcsfontosságú — később Mályusz által idézett — 1247-es zalai oklevelet, (jóllehet ismerte2 7 ), úgy tűnik tudatosan el akarta kerülni a magisztrátus fogalmának a tizednegyed ügyeibe való beleszövését. Már a fenti áttekintés után is megállapítható, hogy a Mályusz által vizsgált probléma és a Holub által leírt jelenségek szorosan összetartoznak, ugyanazon intézmény kezdetéről és végéről van szó. Mivel egyfelől az eddigi esetekből — a jáki ügyet kivéve — és az alább szóba kerülő oklevelekből is az derül ki, hogy a magisztrátus-jog egyértelműen a kanonokokhoz kapcsolódik, másfelől pedig tud-24 Mályusz, Egyházi társadalom 50-51. 25 Holub, Zala megye 329-404. 26 Holub, Zala megye 393. 27 Zala megye helységei a középkorban című (kézirat a Zala Megyei Levéltárban) munkájában (186. o. 297. sz.) az Egerszegre vonatkozó oklevelek élén említi: „Egerszeg 1247-ben tűnik fel először, amikor a veszprémi püspök (!) az itteni Mária-Magdolna kápolna jövedelmeiről rendelkezett."
