Századok – 2000
KÖZLEMÉNYEK - Vitári Zsolt: A testi felkészítés szerepe és fejlődése a Hitlerjugendben; 1933-1939 1377
TESTI FELKÉSZÍTÉS A HITLERJUGENDBGEN 1933-1939 1427 alátámasztani az is, hogy a leányok nevelése messze nem került annyi pénzbe, mint a fiúk katonai előképzése. A testi felkészítés persze hasznára is vált az ifjúságnak. Nemcsak azért, mert ezáltal megőrizte egészségét, hanem azért is, mert később — mint katona — sokoldalú tudással, képességgel rendelkezett, ami mindenképpen előnyt jelentett a hadszíntereken. A haditervek készítői azonban nem azon az alapon készítették fel az ifjúságot a háborúra, hogy ezzel is megkíméljék őket. Ennek jelentőségére valószínűleg már csak akkor ébredtek rá, amikor a veszteségek drasztikusan megnövekedtek, főleg a keleti hadjárat megindítása után. A Hitlerjugendben hosszabb-rövidebb idő alatt kiképzett fiatalok többségében jó katonák lettek, de még így is több millióan a hódító politika áldozatává váltak, egy olyan háború áldozataivá, amiről Schirach még csak nem is álmodott, mint azt 1966-ban szabadulásakor állította. Schirach hitt Hitlerben, és az ifjúság is hitt benne, feláldozták érte saját ifjúságukat, sokak az életüket, az ártatlanságukat, a lelkiismeretüket. Schirach legnagyobb bűne egy egész generációval történő visszaélés volt. Nürnbergben 1946-ban nem vallotta magát bűnösnek, a Hitleijugendet nem nyilvánították háborús bűnös szervezetnek. Végezetül álljon itt még egy idézet, amely most már a testi felkészítés céljainak ismeretében megvilágítja azt is, hogy milyen sors várt volna ezekre a fiatalokra, ha nem omlott volna össze a Harmadik Birodalom: „... ez az ifjúság, amely semmi egyebet nem tanul, mint németül gondolkozni, németül cselekedni. És amikor ez a tízéves fiú, ez a tízéves leány bejön a mi ! szervezeteinkbe, és sok esetben ott jutnak egyáltalán friss levegőhöz, négy év múlva a Jungvolkból átkerülnek a Hitlerjugendbe, és ott tartjuk őket újabb négy évig, de még akkor sem adjuk őket vissza a mi öreg osztály- és rendi elődeinknek, hanem nyomban bevesszük őket a pártba vagy a Munkafrontba, az SA-ba vagy az SS-be, az NSKK-ba és így tovább. És ha ott vannak két vagy másfél évig, és ! netán még mindig nem váltak egészen nemzetiszocialistává, akkor bemennek a Munkaszolgálatba, és ott újabb hat meg hét hónapon át csiszolják őket, mindet 1 ugyanazzal a szimbólummal: a német ásóval. És ami még ezután a hat vagy hét hónap után esetleg imitt-amott megmaradt bennük az osztálytudatból vagy a rendi előítéletből, azt magára vállalja a Wehrmacht, amely tovább kezeli őket két évig. És ha majd két, három vagy négy év múlva visszatérnek, hogy vissza ne essenek, azon nyomban bevesszük őket megint az SA-ba, az SS-be és így tovább. És soha életükben nem lesznek többé szabadok." - Hitler beszéde Reichenbergben, 1938. december 2-án.168 Schirach Nürnbergben a következőket mondta: ,,Az én búnöm, amit Isten és nemzetünk előtt viselek, hogy a német ifjúságot a Hitlerben való hitre neveltem. [...] A bűn egyedül enyém, a német ifjúság ártatlan..." Ahogy Werner Klose írja könyvében: „Hitlerért élni, Hitlerért meghalni, ez lett a sorsa egy egész generációnak."169 168 Max von der Grün, Ifjúságom a Harmadik Birodalomban, В 1981., 96-67. és Henry Picker, Hitlers Tischgesprche im Führerhauptquartier, Stuttgart, 1981., 185. 169 Klose, 10.
