Századok – 2000

KÖZLEMÉNYEK - Vitári Zsolt: A testi felkészítés szerepe és fejlődése a Hitlerjugendben; 1933-1939 1377

TESTI FELKÉSZÍTÉS A HITLERJUGENDBGEN 1933-1939 1425 voltaic, és egy idolt követtek, aki a „káprázatos" jövőbe csalogatta őket. Ez az idol Adolf Hitler volt. Erre az emberre eskette fel Baldur von Schirach az ifjúságot, mert ő saját maga is hitt ebben az emberben. A német ifjúság kisajátítása, egyéniségének szétrombolása - ez volt Schirach programja. Schirach megvalósította a német ifjúság nemzetiszocialistává nevelését és felhasználását a nemzetiszocialista célokért. A Hitlerjugend sikere, a benne végzett munka tökélyre fejlesztése szorosan összefonódik Baldur von Schirach nevével. Az ő kitartása, céltudatossága és nagyravágyása nélkül a Hitlerjugend valószínűleg sohasem juthatott volna el ameddig, ahova eljutott. Az ő neve ugyanúgy elválaszthatatlan a Hitlerjugendtől, mint ahogy Heinrich Himmleré az SS-től vagy Ernst Röhmé az SA-tól. Schirach vezette és meneteltette ezt az iljúságot, de ez az ifjúság nem tudta, hogy ez az út hova vezet. Ez csak később derült ki számukra, de akkor sem gondolkodtak, mert alkalmazkodtak ahhoz az elvhez, amit Hitler és Schirach nyomatékosított előttük: megtanulni az egyén akaratát alárendelni a közösség akaratának. A parancs szent volt, nem kellett elgondolkodni rajta, hogy az helyes vagy helytelen, tisztességes vagy nem tisztességes, törvényes vagy törvénytelen, csak végre kellett hajtani. Vakon teljesíteni mindent, nem gondolkodni, megtenni, ez volt Schirach nevelési programjának egyik alapköve. Schirach ifjainak keménynek, kitartónak és bátornak kellett lenniük, állandó versenyeken kellett bizonyítani tudásukat. A gyakorlatokon és versenyeken való jó szerepléssel igazolni lehetett, hogy mindaz, amit a HJ végez, jó és hasznos, a nemzetiszocialista nevelés dicsősége megkérdőjelezhetetlenné vált. A Hitlerjugendet egyre kevésbé lehetett kikerülni. Bár az önkéntesség elvét 1939-ig papíron fenntartották, ez mégsem volt igazi önkéntesség, hiszen kívül maradni egyre inkább szégyent jelentett, kilógást abból a sorból, ahova lassan tényleg minden 10-18 év közötti fiú és leány beállt. Ha valaki nem volt hajlandó belépni a HJ-ba, nemcsak magát sodorta veszélybe, hanem családját is. A vonakodók egyrészt nem érettségizhettek le, nem tehettek szakvizsgát, nem kaptak állást. Másrészt a szülők számára az állás elvesztése a megélhetést veszélyeztette. I A „nemzetiszocialista mozgalom" keze mindenhova elért, mindent mindennel öszszefüggésbe lehetett hozni, és szankciók egész sorát lehetett alkalmazni. 1940-re a HJ magában foglalta a német ifjúság 98%-át, ami azt jelentette, hogy szinte az egész ifjúságot be tudta vonni a kiképzési programba, amelyet a meglévő lehetőségekhez mérten tökélyre fejlesztettek. Nem maradhattak ki a lányok sem. A Hitlerjugend színes programjaival látszólag kompenzálni tudta azt a szomorú tényt is, hogy a HJ nem engedte meg ezeknek a fiataloknak, hogy egyszerűen csak gyerekek legyenek, mint ahogy ez addig volt. A HJ tőlük is számon kérte azokat a kötelességeket, amelyeket a nemzetiszocializmus az ifjúságtól elvárt, amelyeket a saját népi közösség fényes jövőjének felépítése megkövetelt tőlük. Ezeknek a fiataloknak nem jutott idejük az egyszerű, önfeledt játékra, mint ahogy az gyermekkorban megszokott, mivel az iskola és a Hitlerjugend a fiatalság minden idejét igénybe vette, hamar felnőttekké tette őket. A HJ-tagoknak nem lehetett olyan haszontalan dolgokkal foglalkozni, mint a babázás vagy a kisau-