Századok – 2000
KÖZLEMÉNYEK - Szatmári Péter: Az osztrák nemzet és nemzettudat (küldetéstudat) kérdései az 1920-30-as években 1361
1376 SZATMÁRI PÉTER tett igyekezetének köszönhetően, az osztrák társadalom többségének zsigereibe beépülni látszottak az osztrák nemzettudat elemei. A hatalom által képviselt politika, melynek része volt Ausztria függetlenségének igazolása és az osztrák öntudat erősítése, felfogásunkban, szerves átvezetést jelentett, illetve folytonosságot biztosított a birodalmi tudat szétesése után felerősödő Anschluß iránti vágyakozás és az 1940-es évekre megszilárduló osztrák nemzettudat között, hiszen ez a politika magában hordozta a Monarchia tradícióit, a német kultúrkörhöz való részleges kapcsolódást, az osztrákság egyediségének kimondását és az Ausztriában élők szoros kötődését Közép-Európa többi nemzetéhez. Különösen nagy súlyt fektetnek az egyes ideológiai áramlatok az osztrák kultúra sajátosságának és egyediségének bizonyítására. Az osztrák kultúra sok tekintetben tükrözi az Ausztriában élők sajátosságait, a történelmi tapasztalatokat, a hagyományokat és a fejlődést, egyben az osztrák lakosság számára a sorsközösség és az összetartozás érzését is bizonyította. Nagy jelentőséget tulajdonítottak Ausztria földrajzi fekvésének, ami az országot különleges szerepre predesztinálta. Mindezek a jelentéstartalmak együttesen adták az osztrák nemzettudat gondolatrendszerét az 1930-as években. A nemzet- és küldetéstudat jelképrendszere sokkal nyilvánvalóbb kapcsolódási pontokat jelez és mutat, mint ahogy ez a szakirodalomban megjelenik, az 1945 után formálódó osztrák nemzettudattal, önazonossággal és identitással. Elegendő lehet utalni, a teljesség igénye nélkül, a hídszerep továbbélésére Közép-Európában, a kulturális és etnikai sokszínűség szimbolikájára, a Habsburg-monarchia tradíciójára és a közép-európaiság jelentéstartalmaira. Nézetünk szerint az 1938 előtt gyökereiben már meglevő osztrák nemzet és nemzettudat, kiegészülve a küldetéstudat jelképrendszerével, a Harmadik Birodalomban „eltöltött" kijózanító és tragikus mindennapokban (1938-1945) született újjá, illetve vált az egyes osztrák állampolgárok meggyőződésévé. A kényszerpályák „ölelésében" 1933-38 között megszülető és magára találó nemzet- és küldetéstudat (misszió) — megálmodói és képviselői egy részének rendszerspecifikus kötődése, politikai „szalonképtelensége", az autoriter szisztéma elfogadása és az abban való közreműködése miatt — nehezen válhatott mintává az 1945 után létrejövő demokratikus Ausztria politikai intézményrendszere és közgondolkodása számára.4 9 49 Ludwig Reichold szerint a Dullfuß-Schuschnigg-rezsim, miközben hitet tett az „osztrák ember" létezése mellett, fokozatosan jutott el az osztrákság mint egyedi népcsoport elfogadásáig. Reichold úgy véli, hogy a rendszer (1933-38) a folytonosságot fenntartva, az 1918 előtti állam tudat, majd az 1918 utáni AnschluB-remények szerves folytatásaként „megkezdte" a mai nemzettudat előkészítését és „kidolgozását". In: Ludwig Reichold: Kampf um Osterreich. Eine Dokumentation. Die Vaterländische Front und ihr Wiederstand gegen Anschluß 1933-1944. Wien, 1984. 87-88.
