Századok – 2000
KÖZLEMÉNYEK - Szatmári Péter: Az osztrák nemzet és nemzettudat (küldetéstudat) kérdései az 1920-30-as években 1361
1368 SZATMÁRI PÉTER a nemzetállami kereteket. Az előzőekből következően az önállóság „zászlóvivői" nyomán az osztrák történelem érlelte egységes, büszke nációvá az „osztrákságot", de egyben felruházta és felvértezte a hagyomány, a múlt tiszteletének fegyverzetével a nemzetek közötti ellentétek elsimításának és feloldásának érdekében.18 ,r Ausztria — Európa szívéhen — minden konfliktustól a leginkább érintve, minden más országnál nagyobb érzékenységgel rendelkezik a világbéke problémája iránt."1 9 „Európa Ausztria nélkül halott lenne."2 0 A rendszer maga A vertikális államszervezkedés elkerülhetetlensége éppúgy alapköve az „österreichische Mission" ideáljának. A felépítésében részt vevők szerint politikai vészhelyzet eredményezte a hivatásrendi állam kiépítésének igényét és akaratát. Schuschnigg szerint a rendszerváltás és az új alkotmány (1934) kiadása politikai vészhelyzet miatt vált szükségessé. Az autoriter tendenciák erősítésével egy sokkal nagyobb katasztrófa elhárítása volt a cél, azaz az állam (Ausztria) összeomlásának, a függetlenség elvesztésének és az idegen hatalom beavatkozásának megakadályozása, illetve az életképesség igazolása. A fentiek alapján érdemes az akkori osztrák kormányzatot megítélni - véli Schuschnigg.21 Ebből következett a rendszer hibrid volta, melyben a helyi, tartományi autonómiák keveredtek az autoriter végrehajtó hatalom túlsúlyát biztosító panelekkel, valamint a „különleges" hivatásrendi érdekképviselet „szabadságával". Schuschnigg a második világháború után a hivatásrendi alkotmány kiadásában, illetve az új társadalom felépítésének szükségszerűségében látta a függetlenség és az önálló lét igazolásának a garanciáját.2 2 Tehát az új struktúrában benne rejlett Ausztria „sajátos" válaszadása a világgazdasági válság kihívásaira és az önálló államiság létjogosultságának alátámasztására. Nem pusztán „a" rendszer felépítésének esélyeiről volt szó, hanem az ország függetlenségének megőrzéséről. Súlyos és feloldhatatlan problémát jelentett a berendezkedés korlátozott rugalmassága. Nem volt képes pártállásra való tekintet nélkül befogadni egyfelől a náci Németország ellenfeleit (szociáldemokratákat), másrészről kormánypozíciót és hatalmat adni az Ausztria megmentésén fáradozó erőknek, noha ezek a cso-18 A jelszavak, a „lózungok" az önazonosság erősítését célozták a dicső múlt felelevenítésével. Dollfuß jónéhányszor tudatosította: „Egy évezreden át Ausztria földjén dőlt el az európai történelem, hatszáz éven át Bécsben uralkodott a német császár, és innen kiindulva irányították a világ történéseit. Az osztrákok ezért is büszkék hazájukra és osztrákságukra. De éppen ezért Ausztriának joga, hogy akaratát, saját jövőjét szabadon kiteljesítse." So sprach der Kanzler. Dollfuß Vermächtnis. Hrsg. Von Anton Tautscher. Wien, 1935. 64. 19 Dollfuß an Österreich. Eines Mannes Wort und Ziel. Hrsg. Von Edmund Weber. Wien, 1935. 63. 20 Wilhelm Mihlas: Der Bundespräsident spricht. Von Österreichs Wesensart und Sendung. Wien, 1934. 16. 21 Kurt Schuschnigg: Österreich, eine historische Schau. Salzburg, 1946. 62-63. Ezeket a gondolatokat Schuschnigg 1939 augusztus-szeptemberében vetette papírra, vagyis közvetlenül az osztrák tragédia eseménysora után. 22 Kurt Schuschnigg: Im Kampf gegen Hitler. Die Überwindung der Anschlußidee. Wien, 1969. továbbá: Anton Hopfgartner: Ein Staatsmann im Kampf gegen Hitler. Wien, 1992.
