Századok – 2000
TANULMÁNYOK - Nagy Péter Tibor: A húszas évek középiskola-politikájának kialakulása 1313
KÖZÉPISKOLA-POLITIKA A 20-AS ÉVEKBEN 1315 tett) elemi iskola képezi. E rendszer második szintje az alreáliskola-algimnáziumpolgári iskola keverékéből létrejövő típus, amelyben nincsen latin nyelv (ezért elvileg még a népiskola felől is átjárható), viszont egységes műveltséget ad a polgárság tömegeinek és az értelmiségnek. A késői kilencvenes évek kormányzati terveiben egy modern, sokkal kevésbé szelektív iskolarendszer képe áll előttünk.. .6 Az 1905-6-ban — Lukács György kultuszminisztersége alatt — elkészült tervek szerint a négy éves egységes alsó-középiskolára épült volna a felső-középiskola, melyben az egyes „szélsőséges tárgyakra": a görögre, modern nyelvekre, az ábrázoló geometriára, a kémiára - mint melléktárgyakra szerveződtek volna tagozatok. A koncepciót Fináczy Ernő dolgozta ki, - ugyanaz a Fináczy, aki az 1924-es tervezetnek is egyik szerzője volt. Más kérdés, hogy Lukács — aki a húszas években már nem a kultúrpolitikában, hanem a Revíziós Ligában tevékenykedett — szintén támogatta az új, az ő akkori álláspontjától gyökeresen eltérő javaslatot.7 Az egységes alsó tagozatra irányuló tervek határozottságát mutatja, hogy 1913-ban — Jankovich Béla minisztersége idején — még a polgárit is be kívánták volna olvasztani az alsó középiskolába.8 Az alsó tagozatában egységes, (s alsó tagozatban latin nélküli) középiskoláról egy olyan törvényjavaslat született, amelyet azután az 1918-ban felsejlő demokratikus Magyarország is felhasználhatott volna. A világháború utolsó évében persze nem kerülhetett sor ilyen alapvető törvény elfogadására.9 Az 1924-es törvényjavaslatot tehát nem a több évtizedes középiskolai törvényhez kell hasonlítanunk, hanem ehhez a már törvényjavaslat formájában is létező modern oktatási szándékhoz: - a 14 éves korig egységes, sok tekintetben az amerikai iskolarendszerre, az európai szociáldemokrata programokra emlékeztető iskolakoncepcióhoz. Ezért nem szakmai megoldások közötti „elmozdulás", hanem társadalompolitikai döntés eredménye, hogy 1919 után az alsó tagozatában egységes középiskola híveit az oktatáspolitika ellenzékébe szorították. A nagy tét ugyanis nem az al-reáliskola és az algimnázium egyenjogúsága, hanem a polgári iskola egyenjogúsága volt az alsó-középiskolával. A VKM környékén meghatározó oktatáspolitikus, Kornis Gyula hírhedt megfogalmazásában viszont a népiskola, a polgári és a középiskola egy-egy társadalmi osztály — kvázi rendi forma szerint tagolt — iskolatípusa. Nemcsak az oktatáspolitikai ellenzékben, de a parlamentiben is tovább él az egységes alsó-középiskola elképzelése: a szociáldemokrata Kéthly Anna a 8 osztályos alapiskola híve (akárcsak a református ifjúsági mozgalmak ismert alakja Eőry Szabó Dezső, vagy az egységes alsó-középiskolai programmal fellépő keresztényszocialista Petrovácz Gyula).1 0 Klebelsberg viszont az egységes középiskolai alsó tagozatról a következőképpen fogalmaz: „Kérdem, nem az lesz-e ennek az eredménye egy demokratikus korban, hogy összeolvad majd a polgári iskolával? Ez a perspektíva. Már pedig 6 Uo. 7 Nemzetgyűlési Napló: 1922:22 köt. 52 8 Uo. 9 Uo. 145, 225 10 Uo. 13, 57, 78.
