Századok – 2000

TÖRTÉNETI IRODALOM - Andrew; Christopher - Mitrokhin; Vasili: The Mitrokhin Archive (Ism.: Berky Tamás) 1306

TÖRTÉNETI IRODALOM 1309 egyike minden bizonnyal Günter Gauillaume-é volt, aki az Ostpolitik időszakában Brandt egyik fő tanácsadója volt. Ezen felbuzdulva — és a nyugati valóságot alaposan félreismerve — számos államférfit megpróbáltak beszervezni, mint például Willy Brandt-ot, Oskar Lafontaine-t, Wilson-t, Brzezinski-t. A velük kapcsolatos frusztrációk nem a valósághoz közelítő politikát, hanem csak még több papírmunkát és bürokráciát eredményeztek a KGB-n belül. A hatalmas mennyiségű információ és irat feldolgozása és értelmezése problémát jelentett a KGB számára, hiszen minden információt ideológiailag szalonképesen kellett tálalni, ami eltorzította valóságtartalmát és jelentőségét. Napi titkosszolgálati összefoglaló készült a KB és a főtitkár számára is. A főtitkárok közül Sztálin és Hruscsov különösen sokat töltöttek az információk értelmezésével és természetesen az ő véleményük egyben parancs is volt. Sztálin összeesküvés elmélete, melyben Churchillt tekintette fő ellenségnek, megakadályozta a titkosszolgálati információk helyes értékelését a háború előtt és közben. A német támadásról szóló híreket azzal söpörte félre, hogy az egy brit megtévesztési akció része. Brezsnyev ezzel szemben viszonylag keveset foglalkozott a titkosszolgálati jelentésekkel, ami lehetőséget adott a KGB akkori főnökének Andropovnak, hogy a saját elképzelései szerint elferdített jelentésekkel befolyásolja a KB döntéseit és hangulatát. Andropov ítélőképességét viszont eltorzította a nyugati szabotázstól való mániás félelem és a szovjet blokkon belüli lázadástól való rettegése, ami a magyar forradalomra vezethető vissza. 1968-ban, a prágai események előestéjén megsemmisítették azokat a washingtoni jelentéseket, melyek azt mutatták, hogy a prágai reformerek nem CIA ügynökök. Mivel a szovjet kémek is tisztában voltak a felső vezetés mániáival, nem mertek a valóságot tükröző jelentéseket küldeni minden esetben. Annak ellenére, hogy a nyugati szovjet ügynökök egy része tisztában volt azzal például, hogy az USA nem tervez első atomcsapást a Szovjetunió ellen, ezt nem merték nyíltan közölni a központtal. Amint arra Andrew rámutat, a titkosszolgálati információk elferdítése és félreértelmezése az egypártrendszer természetéből fakad, hiszen minden, a legfőbb ideológiai vezetők véleményétől eltérő álláspont vagy jelentés eleve gyanúsnak és üldözendőnek számított. Ezért a titkosszolgálati jelentések inkább felerősítették, semmint korrigálták a szovjet vezetők külvilágról kialakult téves koncepcióit. Ezt a gyakorlatot csak Gorbacsov szüntette meg, aki 1985 végén rendeletben utasította a KGB-t, hogy a jelentések ne torzítsák el a valós helyzetet - ám természetszerűleg ő is támaszkodott ezekre politikája kialakításakor. A Szovjetunió összeomlása idején azonban ismét felmerült a különféle, amerikaiak által támogatott összeesküvések és szabotázsok rémképe - amit főként a későbbi puccsisták hangoztattak. A szovjet rendszer tehát ideológiai okok miatt nehezen tudta hasznosítani a politikai természetű információkat, a gazdasági-, technológiai adatokkal viszont nem volt ilyen jellegű problémája. A külföldi technológiai vívmányokat még a szovjet titkosszolgálatok atyja, Dzierzinszkij jelölte meg a kémtevékenység fő célpontjaiul. Sztálin maga is jobban bízott a nyugati tudósokban, mint sajátjaiban, s így a szovjet radar, rakéta, sugár-meghajtás és atombomba kifejlesztése tekintélyes részben a külföldről szerzett információkon alapult. A nyugati csúcstechnológia ilyen módon való beözönlése a Szovjetunióba segít megmagyarázni azt a paradoxont, amit úgy is jellemeztek, hogy „ Felső Volta rakétákkal" - mondja Andrew. A szovjet belső fejlődés ugyanis önmagában nem tette volna lehetővé az ilyen mértékű technikai fejlesztéseket, a kémkedésnek köszönhetően azonban a Varsói Szerződés fegyverzetének mintegy 70%-a nyugat} eredetű technológián alapult az 1980-as évek elején. Ezt az tette lehetővé, hogy a nyugati hadseregek szállítójaként tevékenykedő vállalatokba sokkal könynyebben be tudtak épülni szovjet ügynökök, mint ugyanezen országok kormányzati struktúráiba. Andropov és Gorbacsov úgy látták, hogy a nyugatról szerzett technológiai információkat a nem-katonai szektorokban jobban lehetne hasznosítani, ám ennek a tervgazdaság szűk korlátokat szabott. A szovjet gazdaságra pedig ráfért volna a megújhodás, de egészen Gorbacsov hatalomra jutásáig titkolták a gazdaság valós állapotát jelző információkat a szovjet pártvezetés elől. A tények napvilágra kerülése ugyanakkor alapvető hatást gyakorolt Gorbacsov politikájára és a így szovjet rendszer reformjára. A Szovjetunió összeomlását követő szabadabb viszonyok csak bátorították az orosz ipari és technológiai kémkedést, noha a hadiipar válsága miatt a beérkező információk hasznosíthatósága erősen leszűkült. A KGB kémtevékenységének orosz örököse az SVR hamar visszanyerte elődje befolyását, sőt még nagyobb szerepet követelt magának a külpolitika alakításában, amit nyilvános szereplésével is alátámasztott. Az SVR és az orosz külügyminisztérium közti rivalizálás végül Primakov korábbi