Századok – 2000
KISEBB CIKKEK - Vida István: Egy polgár az 50-es évekről; az 56-os forradalomról és az első benyomásairól. Szőllősy Pál levele Pfeiffer Zoltánhoz. Bécs; 1957. június 2 1279
KISEBB CIKKEK 1291 с/ Hibának, sőt bűnnek tartom az egységes emigrációs szervnek politikai pártok szerinti összeállítását. Magyarországon a forradalom alatt olyan nemzeti egység jött létre — néhány napra csak — mint talán a történelem folytán még soha. A forradalmi tanácsokba mindenütt a nép bizalmát legjobban élvező személyeket választották be, és nem a pártok képviselőit. Mi Veszprémben nem is gondoltunk arra, hogy melyikünk milyen párti. A forradalmi eseményekben kezdettől fogva részt vett számos kommunista párttag is a szabadságharc oldalán. Az eseményeket pedig éppen a kommunista értelmiségiek — főleg írók, újságírók stb. — bátor kiállása készítette elő. Jellemző, hogy Déry [Tibor], Zelk [Zoltán] stb. vezetésével sok kommunista író jóval határozottabban és bátrabban lépett fel a rendszer ellen, mint pl. a „középutas"-nak nevezett volt parasztpártiak: Veres [Péter], Illyés [Gyula] és társaik. Ilyen körülmények közt a legnagyobb botorság volt, amikor a volt koalíciós pártok vezetői — a lehető legalkalmatlanabb pillanatban — kierőszakolták a többpártrendszer meghirdetését.29 Nálunk Veszprémben ez a gyakorlatban úgy nézett ki, hogy miután az első napokban a kockázatot vállaló, [az] AVO- és rendőrlaktanya előtt fegyvertelenül tüntető egyetemisták és munkások kiharcolták a forrad[almi] tanács megalakítását, s abban csak a merészebbek vállaltak szerepet, okt. végén, amikor a forradalom győzött, megjelentek régi, addig sehol sem látott szoc. dem. és kisgazda pártfunkcionáriusok (gyakran egymással rivalizálók is, pl. 4-5 különböző kereszténydemokrata párt!) és előjöttek azzal, hogy a forrad. tanácsot alakítsuk át úgy, hogy minden párt „delegáljon" abba bizonyos számú képviselőt3 0 (úgy amint az 45-ben volt). Persze szóba se álltunk velük, a küldöttgyűlés egyhangúlag leszavazta a „pártemberek" követeléseit azzal, hogy mi tekintélyes, rátermett személyeket választunk, pártállástól függetlenül. Sajnos nov. 2-3 [-a] körül több országos szervben ismét a pártok által való delegálás jött divatba. Borzasztó, kétségbeejtő vakság volt „pari tás"-ról,megpártokközti számarányokról tárgyalni, amikor a szovjet erők támadásra készültek ellenünk! Nos szerintem az emigrációban sem szabadna a politikai képviseletre hivatott szervet pártdelegálás alapján összeállítani, mert nem az a magyar nép kívánsága. d/ Végül nekem, aki valaha (rövid ideig) a kisgazdapárthoz tartoztam, legfájdalmasabb felismerés az volt, hogy a forradalom, s az utána következő passzív ellenállás vezető ereje — az intelligenciának egy része mellett — a szinte teljesen egységes munkásság volt. A parasztság, bizony, nagy többségében passzívan viselkedett, sőt néhol a piaci árak felverésével a maga kicsinyes anyagi hasznával törődött csak, amíg a városokban vérzett a munkásság s az ifjúság. A munkásság bebizonyította, hogy igenis hazafias, nemzeti gondolkozású! U. i. Csak arra kérlek, hogy nevemet, személyemet ne hozd nyilvánosságra, ne írj személyemről a lapodban (elég kár, hogy az a 2 kis hír is megjelent), mert szüleimnek ez igen sokat árthatna! - Cikket majd más alkalommal szívesen közlök. -A lapunkat ne küldjem? Hangsúlyozom, hogy bár több régi, kedves barátom tagja 29 A minisztertanács, az MDP Elnökségének pártközi értekezletet tartottak és elhatározták, hogy előzetes jóváhagyása után 1956 október 30-án dón- a szakszervetekkel együtt 2-2 küldöttel képviseltetik tött a többpártrendszer visszaállításáról. magukat az esti gyűlésen, ahol újjáválasztották a 30 Az SZDP az FKgP és az NPP veszprémi helyi Veszprém Megyei Nemzeti Forradalmi Tanácsot, szervezetei már 1956 október 30-án megalakultak. (Veszprém Megyei Hírlap, 1956. november 1.) Három párt, valamint az MDP képviselői még aznap
