Századok – 2000
KISEBB CIKKEK - Vida István: Egy polgár az 50-es évekről; az 56-os forradalomról és az első benyomásairól. Szőllősy Pál levele Pfeiffer Zoltánhoz. Bécs; 1957. június 2 1279
1288 KISEBB CIKKEK niok, s itt kint valamiképp megélhetésük biztosítva lenne, nem gondolkoznának, és ők is jönnének. Kedves Zoltán Bátyám! Sajnos nem tudtam rövid lenni, pedig csak most szeretnék még rátérni levelemnek Téged érdeklő megállapításaira. Az előbbiekből tisztán látod — legalábbis nagy vonásokban — életünket, sorsunkat az elmúlt 10 év alatt, s az én szerepemet a forradalomban. Most szeretném a történtekből a magyar emigrációra vonatkozó következtetéseket levonni. 1./ Tökéletesen egyetértek Veled abban, hogy minden emigráns magyar politikus kötelessége elősegíteni az egységes magyar emigrációs politikai szervezet megalakítását, mely egyedül lenne hivatott arra, hogy a magyar népet a szabad világban — és lehetőleg az ENSZ-nél is — képviselje. 2./ Ez az egységes politikai szerv csakis a demokrácia alapján állhat, tehát ki kell rekeszteni belőle mindazokat, akik parancsuralmi politikai rendszer hívei (nyilasok, sztálinisták). 3./ Viszont tagságot, helyet kell biztosítani benne minden olyan — bűncselekményt vagy becstelenséget el nem követett — magyar politikusnak, aki a demokrácia alapján áll, elfogadja a demokratikus alapelveket. 4./ Éppen, mert a demokrácia alapján állunk, arra kell törekedni, és azt kell megvalósítani, hogy a szervezet vezetői posztjain azok álljanak, akik a legutóbbi eseményekben kifejezett népakaratból következtetve jelenleg a magyar nép (nem a 200 000 menekült, hanem az otthonmaradt 9,7 millió!) bizalmát leginkább élvezik, tehát a magyar nép nevében beszélni leginkább jogosultak. És ez utóbbi — szerintem vitathatatlan —igazsággal kapcsolatban, néhány nagyon fontos (esetleg keserű, de való) tényt szeretnék leszögezni: a/ Kovács Imre igazat mond a „Látóhatár"-ban megjelent cikkében2 1 : a régi emigráció mandátuma lejárt. Nem szeretném, ha félreértenél. Ez korántsem jelentheti azt, hogy az 1948-ban vagy 47-ben emigrált, s akkoriban a magyar nép nagy részének bizalmát élvező politikusok most álljanak félre, ők nem beszélhetnek a magyar nép nevében. Nem, azt nem így gondolom. De tény az — ez az idő múlásának vaskövetkezetessége —, hogy a 10 évvel ezelőtt, hogy még régebben eltávozottak emléke egyre inkább elhalványodik a nép körében. (Kossuth Lajos csak egy volt!) Aki 10 év óta nem vett részt a nemzet mindennapos küzdelmében, sorsában, nem élte együtt azzal a kilencmillióval azt az életet, amit ők (mi) éltek, ill. éltünk otthon, az szükségképp eltávolodott tőlünk, annak sok-sok apróság vagy talán nem is csak apróság tekintetében más a felfogása, gondolkozása. Ez persze az új emigrációnak is sorsa lesz; néhány év múlva ők is óhatatlanul távolabb állnak majd a néptől, mint most (ha csak addig — adja Isten — mindnyájan vissza nem térhetünk). Engedd meg, hogy néhány eklatáns példát felhozzak, lelkiismeretesen ragaszkodva a tényekhez. -A kommunista Nagy Imre ma (és 1954 óta mindig), kivéve az okt. 23-30. közti napokat, amikor hatott még a sztálinisták ördögi taktikája) népszerűbb ember, jóval több magyai- bizalmát élvezi, mint mondjuk a kat[olikusl pap Varga Béla22 . Joggal feltehetnéd a kérdést, hogy miként lehetséges ez, hisz Nagy Imre moszkovita kom-21 Kovács Imre: Sóbálványok az emigrációban. tagja November 4-től nemzetgyűlési képviselő, 1946 Látóhatár, 1956. 184-188. februáijától a nemzetgyűlés elnöke. 1947 június 2-án 22 Varga Béla (1903-1995) — katolikus pap, kis- elhagyta az országot, s az Egyesült Államokban tegazdapárti politikus. 1939-től országgyűlési képviselő. lepedett le. 1949-től 1956-ig a Magyar Nemzeti Bi-1945 augusztusától az FKgP ügyvezető alelnöke, a PB zottmány, 1960-tól a Magyar Bizottság elnöke.
