Századok – 2000
KISEBB CIKKEK - Vida István: Egy polgár az 50-es évekről; az 56-os forradalomról és az első benyomásairól. Szőllősy Pál levele Pfeiffer Zoltánhoz. Bécs; 1957. június 2 1279
KISEBB CIKKEK Vida István EGY POLGÁR AZ 50-ES ÉVEKRŐL, AZ 56-OS FORRADALOMRÓL ÉS AZ ELSŐ NYUGATI BENYOMÁSAIRÓL (Szöllősy Pál levele Pfeiffer Zoltánhoz. Bécs, 1957. június 2.) Az alább közlésre kerülő levél szerzője Szöllősy Pál, a svájci magyar emigráció ismert személyisége. 1927. szeptember 1-én született Budapesten polgári értelmiségi családban. Apai ágon ősei Fejér vármegyei gazdálkodók, jogászok, református presbiterek voltak. Apja, Szöllősy Elemér Budapesten volt mérnök és éptési vállalkozó. Édesanyja Szénásy Magdolna. Anyai ágon a nagyszülők katolikus vallásúakvoltak, nagyanyjabátaszéki sváb családból származott, nagyapja a tehetősebb pesti kereskedők közé számított. Elemi iskoláit Budapesten végezte, itt kezdte középiskolai tanulmányait is, hét évig az Érseki Katolikus Gimnáziumba járt. A német megszállás idején a család átmenetileg vidékre költözött, így 1945-ben a kisújszállási Református Gimnáziumban érettségizett. 1945-ban iratkozott be a budapesti tudományegyetem jogi karára, ahol 1950-ben szerzett „summa cum laude" diplomát. Érdeklődése a politika iránt korán felkeltődött. 1945-ben — 18 éves korában — a Polgári Demokrata Párt egyik választási biztosa volt a fővárosban. Később rövid időre a Független Kisgazdapárt ifjúsági szervezetének, a Független Ifjúságnak a tagja lett. Egyetemista éveiben a Joghallgatók Egyesületének főtitkáraként is tevékenykedett, e minőségében kezdeményezte Pfeiffer Zoltán kisgazdapárti politikus előadóként történő meghívását.1 Később, ahogy a szovjet típusú szocialista rendszer kiépült, minden közösségi vagy politikai jellegű tevékenységgel felhagyott. A politika iránti intenzív érdeklődése azonban megmaradt. Az 50-es évek elején származása miatt nehezen tudott elhelyezkedni, végül egy kis építőipari vállalatnál, az Épületfestő Vállalatnál lett előbb tisztviselő, majd jogügyi előadó, gyakorlatilag vállalati jogtanácsos. 1954-ben letette az ügyvédi vizsgát, 1955-ben felvették az ügyvédi kamarába. Ahogy enyhültek a viszonyok, 1956 márciusában Veszprémben kapott ügyvédi állást, mint a Veszprémi Ügyvédi Munkaközösség tagja. A Veszprém Megyei Kisipari Szövetkezetek jogi képviseletét látta el. Itt érte az 1956. októberi forradalom. Brusznyai Árpád felkérésére, akit korábbról ismert s emberileg nagyra becsült, a Veszprém Megyei Nemzeti Forradalmi Tanács jogi tanácsadója lett és részt vett a tanács ülésein. A Forradalmi Tanács megbízására 1956 október 27 és november 4-e között szerkesztette a Veszprémi Hírlapot. A november 4-i szovjet intervenció után elhagyta Veszprémet, majd december 4-én húgával, Szöllősy Évával és sógorával Szabó József ügyvéddel Ausztriába menekült. A magyar menekültek támogatására és megsegítésére alakult Osztrák Nemzeti Bizottság felkérésére 1957. január 3-tól 1957 augusztusáig szerkesztette a Bécsi Magyar Híradót, amelynek feladata a menekültek tájékoztatása volt. Szeptemberben, miután bevándorlási engedélyt kapott, 1 Szöllősy Pál levele Vida Istvánhoz, 1999. július 16.
