Századok – 2000
KÖZLEMÉNYEK - Zsoldos Attila: Confinium és marchia. (Az Árpád-kori határvédelem néhány intézményéről) 99
110 ZSOLDOS ATTILA Szőlőműves várnépek, 1240. - háznépenként 20 bolgyáni köböl bort adjanak az ispánnak és 1 pondust fizessenek a királyi pohárnokok ispánjának (korábban a megtermelt bor felének kétharmada járt a királynak, egyharmada az ispánnak) - sem szállásadást az ispánnak, sem a száznagy járandóságát ne fizessenek - sem az ispánnak ajándék vagy lakoma címén, sem a királynak ne adjanak ennél többet, csak ha külön királyi levél azt előírja - az ispán ne szálljon meg közöttük - az udvarispánnak ne legyen helyettese, csak ha eltávozik a várból - és [az udvarispán] ne ítéljen olyan perben, mely a falu lerombolásával vagy a szabadság elvesztéséveljár, az ilyen ügyeket az ispán ítélje meg - az udvarispán ne éljen vissza bírói hatalmával - az udvarispán ne ítéljen a szőlőművesek ügyében eljáró saját szerviense felett, ilyen esetben az ispán ítéljen, de ő is csak a várjobbágyok jelenlétében - csak az ispán és az udvarispán ítélkezhet felettük - a fiúörökös nélkül meghalt személy után örököljön annak fitestvére; ha nincs fitestvér, a vagyon fele az ispánnak, fele az özvegynek és leánya(i)nak jusson; ha leánygyermek(ek) sincs(enek), a vagyon kétharmada az ispánnak, egyharmada az özvegynek jusson. Vasi őrök, 1270. - minden tíz háznép 1 birkát, 4 tyúkot, 1 ludat, 20 kenyeret, 1 köböl sört és 5 köböl gabonát adjon az őrnagynak, ezen felül járandóság vagy szállásadás fejében semmit se adjanak az őrnagynak - sem. az ispánnak, sem az őrnagynak ne adjanak ajándék címén semmit, csak ha külön királyi levél azt előírja - az őrnagy ne szálljon meg közöttük és az említetteken felül semmit se szedjen szállásadás címén - az őrnagynak ne legyen helyettese, de ha elmegy, visszatértéig állíthat helyettest az őrök közül - az őrnagy ne ítéljen olyan perben, mely a falu lerombolásával vagy a szabadság elvesztésével jár, az ilyen ügyeket az ispán — és ne az udva-' rispánja — ítélje meg - az őrnagy ne éljen vissza bírói hatalmával - az őrnagy ne ítéljen az őrök ügyében eljáró saját szerviense felett, ilyen esetben az ispán ítéljen - csak a maguk bírája [=őrnagy] és az ispán ítélkezhet felettük - a fiűörökös nélkül meghalt személy javaira se az ispán, se az őrnagy ne tegye rá a kezét, hanem azok a meghalt személy fivéreinek jussanak, ám az őrnagy az ingóságok közül — ki-1 véve a szolgákat — választhat egy dolgot magának; ha nincs fitestvér, a vagyon fele az őrnagynak, fele az özvegynek és leánya(i)nak jusson; ha leánygyermek(ek) sincs(enek), a vagyon kétharmada az őrnagynak, egyharmada az özvegynek jusson. Az elöljáróban említett különbségek, mint látható, azokban a rendelkezésekben mutatkoznak meg, amelyek a szőlőművesek, illetve az őrök terheivel,71 az ezek rendszerébe illeszkedő öröklésjogi intézménnyel, a mortuariummal,7 2 valamint a bíráskodással kapcsolatos kérdéseket szabályozzák. A szőlőművesek officium.uk szerint a megtermelt borral adóztak, melynek egy része a győri (vár)ispánt illette.73 Ennek párhuzamát az őröknél értelemszerűen hiába is keresnénk, hiszen szolgálatuk nem anyagi javak előállításának kötelezettségét rótta rájuk, 71 Összefoglalóan ld. Zsoldos Attila: Jobagio castri possessionem habens. A váijobbágyi jogállás anyagi hátterének kérdései. Századok 128. (1994) 260-262. 72 Solymosi László-. Egyházi és világi (földesúri) mortuarium a 11-14. századi Magyarországon. Századok 121. (1987) 547-583. (különösen 564-566., 572. és 578.) 73 Bővebben ld. Solymosi László-. A szőlő utáni adózás első korszaka. Agrártörténeti Szemle 32. (1990) 22-50. (különösen 33.)
