Századok – 2000
TANULMÁNYOK - Tilkovszky Lóránt: A budapesti osztrák követség politikai jelentései (1937 április-1938 március) 1103
1108 TILKOVSZKY LÓRÁNT az osztrák függetlenség veszélyeztetése Magyarországot is fenyegetné, itt ismét hűséges szekundánsnak bizonyult a mi függetlenségünk erősítésében".2 0 Baar június 8-i jelentését — meg nem nevezett jól értesült és kompetens forrásokra hivatkozva — azoknak a közeledési kísérleteknek szentelte, amelyek az utóbbi időben részben Magyarországtól, részben egyes kisantant-államoktól indultak ki: „Nemrég magyar részről kopogtattak halkan Belgrádban, de ezt a magyar közeledési kísérletet a belgrádi külügyminisztériumban igen hidegen fogadták. Ez megfelel annak a tézisnek, amelyet az itteni jugoszláv követ [Alexander Vukcevic], — akiről mindazonáltal ismeretes, hogy gyakran és szívesen folytat politikát a saját szakállára, — leginkább hangoztat, hogy ti. »Belgrádba az út Prágán át vezet.«2 1 A másik oldalról a román kormány tett kísérletet arra, hogy Magyarországhoz a viszonyt elviselhetőbbé tegye. E célra az itteni román követ [Raoul Bossy] felhatalmazást kapott arra, hogy javaslatokat terjesszen elő a Budapest és Bukarest közti függőben lévő vitás kérdések (kisebbségi kérdés, stb.) tisztázására,22 hogy ily módon végre jobb légkör és a politikai helyzet tehermentesítése következzék be a Duna-medencében". Mint Baar megjegyzi, „a román javaslatok az én itteni román kollégám felfogása szerint igen messzemenőek és előzékenyek voltak, és most itt az ellentettje mutatkozik a Belgrádban tett budapesti közeledési kísérletnek: Kánya űr az itteni román követtel folytatott megbeszélései során igen keménynek és hajthatatlannak mutatkozott, űgyhogy a tárgyalások nem hoztak semmi eredményt.2 3 De a Romániával kezdődött tárgyalások is valójában Csehszlovákia közbelépése folytán jutottak zátonyra, a kisantant 1937 áprilisának első napjaiban Belgrádban tartott konferenciáján, ahol határozat született a kisantant tagállamai különtárgyalásainak tilalmáról.2 4 Konstantin Neurath báró, németbirodalmi külügyminiszter küszöbön álló magyarországi látogatásával kapcsolatban a budapesti osztrák követ már előzetesen tájékozódni igyekezett űtjának tulajdonképpeni célja felől. Német kollégájánál, Otto von Erdmannsdorff követnél tett látogatása során főként arról hallhatott, hogy a külpolitika minden fontos kérdésében — kivéve Magyarország viszonyát egyes szomszédos kisantant-államokhoz, — teljes az egyetértés Németország és Magyarország között. A magyar fegyverkezés kérdésében azonban a birodalmi külügyminiszter bizonyára „igen óvatos lesz: nem hagyja magát abba be-20 106/Pol. 1937. május 28. Baar 21 A magyar kormány — belgrádi követe, Alth Waldemar űtján — 1937. március 23-án átadta deklarációjának tervezetét, amelyben kijelenti, hogy a kívánatos jó viszony érdekében békés megegyezéssel és semmiképpen sem erőszakosan fog törekedni a két ország közt függőben lévő kérdések megoldására. Ennek a deklarációnak a szellemében nyújtott át egy memorandumot is a jugoszláviai magyar kisebbség helyzetével kapcsolatos kívánságokról. Alth követ közölte a külügyi tárcát is birtokló jugoszláv miniszterelnökkel, hogy a magyar kormány a másik két kisantant-állam felé nem tesz ilyen gesztust, s Stojadinovic egyet is értett azzal, hogy külön-megállapodásról lenne szó. Kedvezően fogadta a magyar közeledést, ám 31-én már észlelhető volt, hogy — gyaníthatóan elsősorban csehszlovák hatásra — változás történik a magyar kezdeményezés fogadtatásában. (Vö. DIMK, II. 72.SZ. dok.) 22 Ez még Kánya külügyminiszter és Bossy román követ 1937. január 23-i megbeszélésén történt. (DIMK, II. 57.SZ. dok.) 23 112/Pol. 1937. június 8. Baar 24 Ádám i.m. 147.
