Századok – 2000
KÖZLEMÉNYEK - Zsoldos Attila: Confinium és marchia. (Az Árpád-kori határvédelem néhány intézményéről) 99
106 ZSOLDOS ATTILA Tagányi etnikumokkal kapcsolatos és társadalomtörténeti jellegű érvei felett oly mértékben elszállt az idő, hogy azokkal nem szükséges részletesebben foglalkozni.4 0 Az, hogy központilag szervezett határvédelem lett volna már a királyság megalapítását megelőzően, nagyon is kétséges — vagy inkább valószínűtlen —,41 mindenesetre Tagányi ezzel kapcsolatos érve logikailag sem állja meg a helyét. Abban, hogy a határőrök feladata elsősorban a határok őrizete volt, s nem a váraké, egyetérthetünk Tagányival, ám nyilvánvalóan a bácsi és a szabolcsi vár halászai42 vagy a bihari vár vadászai4 3 sem a várban halásztak, illetve vadásztak, mégis nehéz lenne ezen az alapon kétségbe vonni várnépbeli mivoltukat. Azt a vélekedést, mi szerint a várszervezet népei közé tartozókhoz soha nem kapcsolódott volna az „őrök" (custodes) kifejezés, nem csak Szent László űn. III. törvényének említett cikkelye cáfolja, de azok az adatok is, amelyek a bihari vár kapuinak őreit, a borsodi vár börtönének őreit vagy éppen a vasi várhoz tartozó rábai híd őreit emlegetik.44 Igaza lehet végül Tagányinak abban, hogy a határőrök nem centurionatusokha. osztva szolgáltak,4 5 ám ebből nem következik a várszervezettől való különállásuk, már csak azért sem, mert ismeretes a várszervezeti népek olyan, hasonlóképpen sajátos szolgálatot ellátó csoportja, ti. a hirdetőké (precones), amelynek tagjai szintén a centurionatusok szervezetén kívül, hirdetőnagyaik (maior preconum) vezetése alatt éltek,4 6 mely tisztség e tekintetben pontos megfelelője az őrnagyinak. Mindebből az következik, hogy nincs olyan ok, mely indokolttá tenné a Szent László két törvényében (III. 1. és II. 17.) szereplő „őrök" egymástól való megkülönböztetését. A „határvidékek őrei" a várszervezet népei közé tartoztak, jogállásukat (status) tekintve várnépbeliek, szolgálatuk (officium) szerint47 pedig határőrök voltak. A népnyelvi „őr" szó ezek szerint 'várnépbeli' jelentéssel (is) bírt all. század utolsó negyedében, s hogy — legalábbis egy ideig — később is ez lehetett a helyzet, arról az tanúskodik, hogy a 13. század elején író Anonymus a 'várnépbeli'-t jelentő civilisszel azonos értelemben használja a custos castri kifejezést.48 Idővel aztán a szó jelentéstartalma leszűkült, s a 'határőr' értelmű speculator megfelelőjévé vált,49 meglehet azért, mert a speculatorok voltak a várnép-40 Vo. Borosy A.: i. m. 554.; Bolla Ilona: A jogilag egységes jobbágyosztály kialakulása Magyarországon. Bp. 1983. passim (különösen 42.). 41 Kristó Gy. - Makk F. - Szegfű L.: i. m. 640. 42 1192: ÁÚO XI. 62.; 1245: ÁÚO VII. 187-188. 43 1177: Levéltári Közlemények 33. (1962) 215. 44 1177: Levéltári Közlemények 33. (1962) 215.; 1219: Az időrendbe szedett váradi tüzespróba-lajstrom. Kiadják Karácsonyi János és Borovszky Samu. Bp. 1903. (= VR) 223. sz.; 1280: UB II. 145. 45 Vö. ellenben Györffy Gy.: István király i. m. 454. 46 1213: VR 36. sz.; 1214: VR 103. sz.; 1229: VR 369. sz.; 1230: HO VII. 18.; 1253: CDES II. 292.; 1260: HO VI. 106. stb. 47 A különbségtételre ld. Zsoldos Attila: A királyi várszervezet és a tatárjárás. Hadtörténelmi Közlemények 104. (1991:1.) 49. 48 21. c.: „Tunc Zobolsu et socii sui de incolis terre ad Castrum illud multos ordinaverunt servientes, qui nunc civiles vocantur" és 37. е.: „ordinatis custodibus castrorum" - SRH I. 62. és 79. 49 1273: terra speculatorum nostrorum vulgariter ewr dictorum Ffyntha vocata - HO V 46-47.; 1306: condicionales custodes viarum sive speculatores, vulgariter evr dicti - Magyar Országos Levéltár, Diplomatikai Gyűjtemény (= DL) 68 770.
