Századok – 2000
TANULMÁNYOK - Takács Tibor: A főispáni kar társadalmi összetételének alakulása a két világháború közötti Magyarországon 1029
1072 TAKÁCS TIBOR későbbiekben (1933-ban) egy másik megye, Jász-Nagykun-Szolnok vonatkozásában is elégedetlenségének adott hangot. Horthyhoz írott levele szerint „tervszerűnek találtatik, hogy noha a vármegye többsége katolikus, s mégis a vezető állások kivétel nélkül reformátusokkal vannak feltöltve."130 Kiemeli többek között a főispánt is, annak személyére nézve azonban a levélnek semmilyen következménye nem volt, Borbély György 1939-ig tisztségében maradt. Az előzőekkel szemben az egyház némi befolyásáról tudósít Ugrón Gábor képviselőnek 1931-ben Bethlen miniszterelnöknek írott levele Kenessey Pongrác főszolgabírónak veszprémi főispáni kinevezése érdekében. Eszerint Kenesseynek „már évek óta kilátásba van helyezve különböző szolgálatok alapján (...) egy főispánság, de sajnos mostanáig ezen ígéret nem volt, megfelelő hely hiányában, betölthető. Most megvan a lehetőség saját megyéjében. Remélem, Rott megyés püspök nem fog megint vétót mondani Kenessey református volta miatt."131 Az illető végül megkapta a kinevezését, ami arra utal, hogy a katolikus egyháznak módjában állt olykor megakadályozni a kinevezést, kellő kormányzati akarat esetén azonban erre nem volt lehetősége. Ugyanakkor a főispán katolikus volta sem lehetett teljes mértékben biztosíték az egyház jóindulatának elnyeréséhez. Egy volt tolnai képviselő ezt ekképpen fogalmazta meg: „A vármegye 65%-ban katholikus, így azt is mondhatnám, hogy az új főispán is e hiten legyen, de ez most másodlagos kérdés, hiába voltunk s vagyunk mi jó katholikusok, egyetlen plébános sem állott politikánk mellé."132 A kar többségét a vizsgált időszakban mindvégig a római katolikus főispánok alkották. Arányuk kezdetben növekedett, az 1920-as évek második felében 65% körül mozgott, ami megfelelt az országos arányuknak. 1929-től kezdve számuk fokozatosan csökkent, aminek eredményeképpen 1933-1934-ben a karnak csupán fele volt római katolikus. A következő években kisebb ingadozások történtek ugyan, de arányuk egész idő alatt leginkább 50% körül, valamivel a fölött mozgott. A református főispánok aránya szinte az egész időszakban meghaladta az országos szintet (21%), egyedül 1927-1928-ban volt ahhoz közel. A harmincas évek elején számuk különösen megnőtt, 1933-ra meghaladta a 40%-ot. Kisebb mértékű elmozdulásokat követően az 1930-as évek második felében a református jelenlét a karban fokozatosan 30%-ra, sőt 1939-ben messze az alá csökkent, ám ekkor sem esett országos arányszámuk alá. Ugyancsak szembetűnő az evangélikus főispánok nagy száma: a 2—4 személy a kar 8-12%-át jelentette, amely messze felülmúlta országos arányukat (6%). (Egyedül 1937-ben csökkent le a számuk, sőt — Ostffy Lajos decemberi felmentése miatt — az év végére átmenetileg teljesen kikerültek a karból.) Más vallású főispán ebben az időszakban nem volt hivatalban, ami csekély országos arányukat, valamint a zsidóságnak a kormányzó rétegből való csaknem teljes kiszorítottságát figyelembe véve nem is meglepő. Összegezve azt lehet mondani, hogy az 1920-as évek végén egy rövid időszaktól eltekintve a fő-130 Horthy Miklós titkos iratai (Az iratokat sajtó alá rendezte, a bevezetőt és a magyarázatokat írta Szinai Miklós és Szűcs László), Bp. 1963. 142. 131 Bethlen titkos iratai, i.m. 399-400. (az én kiemelésem) 132 MOL K429 19.cs. 48/1936. Dencz Ákos levele Kozma Miklós belügyminiszternek, 1936. augusztus 24.
