Századok – 2000
TANULMÁNYOK - Takács Tibor: A főispáni kar társadalmi összetételének alakulása a két világháború közötti Magyarországon 1029
1070 TAKÁCS TIBOR neveztek ki, amivel arányuk a karban elérte a 32%-ot (8 fő). A következő kormányok alatt is történtek erről a területről kinevezések, súlyuk mégis fokozatosan csökkent. Nem véletlen, hogy all volt tiszt közül 6-ot Gömbös miniszterelnöksége alatt, elsősorban Kozma belügyminiszter idejében neveztek ki, hiszen ekkor a politikai életben általában véve megfigyelhető a volt katonatiszti réteg növekvő szerepvállalása. Az előzőtől éppen ellentétes irányú változások zajlottak az ügyvédek esetében. A Bethlen-kormány időszakában meghatározó volt a jelenlétük, 1927 után az ügyvédi oklevéllel rendelkező főispánok (8 fő) aránya meghaladta a 30%-ot, de még a ténylegesen ügyvédi gyakorlatot folytatók is a kar negyedét alkották. Számuk ezután 4-5 főben stabilizálódott (15-20%), majd 1935-re tulajdonképpen kikerültek a karból. Számuk ezután ugyan 2-3 között ingadozott, de a 10%-ot el nem érő arányuk jelzi, hogy ekkor már nem tartoztak a főispáni kar arculatát meghatározó rétegek közé. Ráadásul a húszas évek „politikus-közéleti ügyvédeivel" (Simon Elemér, Németh Károly, Hadházy Zsigmond, Preszly Elemér vagy Aigner Károly) szemben a harmincas években szinte csak olyanok maradtak a karban, akik ügyvédi pályájukat feladva valamilyen állami vagy más közhivatalt vállaltak (Radocsay László, Kiss Endre, Bonczos Miklós). Az ügyvédekre tehát — a politikai élet más szegmenseihez hasonlóan122 — elsősorban a Bethlen-kormány támaszkodott, és habár Károlyi kivételével valamennyi kormányfő alatt neveztek ki volt ügyvédet főispánnak (sőt az Imrédy alatt kinevezettek egyötöde ide tartozott), ezek bizalmi embereiket döntően más helyről választották ki. Összességében azt lehet mondani, hogy a két világháború közötti főispáni személyi garnitúra társadalmi hátterét alapvetően a vármegyei és az állami, központi tisztviselők határozták meg. Meghatározó súlya volt még az előzőt részben fedő földbirtokos rétegnek, valamint Bethlen idejében az ügyvédeknek, Gömbös és Darányi alatt pedig a volt katonatiszteknek, akiknek szintén nagy része földbirtokos is volt. Előfordultak természetesen olyanok is a karban, akik pályafutásuk során más foglalkozásokat is űztek. Közjegyzőként tevékenykedett Sztranyavszky Sándor, bíró volt Feilitzsch Berthold a közigazgatási, Széli József a földbirtokrendezési bíróságon. Nagy Pál és Gyömörey György mérnök volt, utóbbi Németh Károllyal együtt tanárként is működött: előbbi a műegyetemen volt tanársegéd, utóbbi pedig a győri felsőkereskedelmi iskolában tanított. „Főállásban" tanított viszont Tukats Sándor, aki a szegedi tudományegyetem gyógyszerismereti intézetében folytatott egyetemi tudományos tevékenységet. Utóbbi eléggé „kilóg" a főispánok közül, habár ekkor, 1939-ben több egyetemi tanár megjelent a kormánypárt parlamenti képviseletében is, akik általában Teleki személyes felkérésére vállaltak politikai közszereplést.123 A főispáni kar vallási megoszlásának vizsgálatát a korszakban szinte állandóan, a főispánok személyével kapcsolatban is felbukkanó felekezeti kérdés teszi indokolttá. A rendszer a bevett felekezetek, különösen a nagy történelmi egyházak számára nagyfokú szabadságot és támogatást biztosított, ennek ellenére, miként 122 „Az ügyvédi pálya lehetőséget biztosított széleskörű társadalmi-társasági kapcsolatok kiépítésére, így ezek a mozgékony, a paragrafusokat jól ismerő elemek alkalmassá váltak arra, hogy Bethlen az állami bürokrácia mellett rájuk is támaszkodjék politikai elgondolásainak megvalósításában." (Sipos-Stier-Vida: i.m. 606.) 123 Sipos-Stier-Vida: i.m. 618.
