Századok – 2000
TANULMÁNYOK - Takács Tibor: A főispáni kar társadalmi összetételének alakulása a két világháború közötti Magyarországon 1029
A FŐISPÁNI KAR A HORTHY-KORSZAKBAN 1067 latban volt."12 0 Ezt azonban a kormányzat minden bizonnyal azért nem fogadhatta el, mivel — leszűkítve a „potenciális főispánok" körét — túlságosan megkötötte volna kezét a megfelelő bizalmi személy megválasztásában. (A javaslat indítéka elsősorban az lehetett, hogy a tisztviselők főispáni kinevezésével nem növelték volna a nyugdíjra jogosultak körét.) 7. táblázat: tisztviselők a főispáni karban « m 1925 1926 J 1927 1928 1929 1930 1931 cq m o> 1933 1934 1935 1936 1937 1938 1939 vármegyei 15 13 14 15 15 14 13 14 13 13 14 14 14 15 20 19 állami 3 5 6 5 5 4 4 2 3 3 3 5 6 8 8 4 mindkettő 2 3 3 2 2 1 1 0 0 0 1 2 2 2 2 1 összesen 16 15 17 18 18 17 16 16 16 16 16 17 18 21 26 22 a kar létszáma 25 24 25 27 27 26 27 25 24 25 25 25 26 26 33 36 A közhivatali múlttal rendelkező főispánok nagyobb része vármegyei (részben városi) tisztviselő volt. Számuk a korszak nagy részében 13-14 volt, arányuk évente körülbelül 55% körül mozgott. Csak két periódusban tért el ettől jelentősebben: a Bethlen-éra utolsó éveiben arányuk 48%-ra csökkent, míg a Károlyikormány utolsó hónapjaiban elérte a 60%-ot. A hivatalban lévő főispánoknak tehát több mint a fele mindig rendelkezett helyi-területi közigazgatási gyakorlattal. Többségük főszolgabíró vagy valamilyen központi vármegyei tisztségviselő (alispán, főjegyző, aljegyző stb.) volt, városiak (zömmel polgármesterek) elvétve fordultak elő közöttük. Az állami, miniszteriális (csak Balku Gyula volt „külső" alkalmazásban: vármegyei gazdasági felügyelőségeket vezetett) hivatalnokok számaránya korántsem alakult ennyire egyenletesen. 1926-ra számuk megduplázódott (6 fő, a kar közel negyede), a következő években azonban lecsökkent, s 1931-ben csak 2 személy képviselte ezt a csoportot (8%); a harmincas évek első felében aztán 12%-ban stabilizálódott (3 fő). 1935-ben, majd még inkább 1937 után súlyuk újra megnőtt, arányuk elérte a 30%-ot, és a 8 volt minisztériumi tisztviselő a felvidéki kinevezésekkel megnövekedő létszámú főispáni karnak is a negyedét tette ki. A Teleki-kormány első hónapjaiban a tisztviselők számának csökkenése elsősorban az állami hivatalnokokat érintette, így arányuk a harmincas évek elejei szintre esett vissza. (Néhány tisztviselő vármegyei és állami alkalmazásban is volt pályája során, így őket mindkét helyen figyelembe vettem; a tisztviselők összlétszámába azonban természetesen csak egyszer számoltam be őket.) A tisztviselők, különösen a volt minisztériumi alkalmazottak súlya tehát alapvetően az 1930-as évek második felében nőtt meg. A Gömbös-kormány nevezett ki először nagyobb számban állami hivatalnokokat főispánnak; hogy nagyobb arányú térnyerésükre mégsem került sor, azzal magyarázható, hogy ugyanekkor sok hasonló háttérrel rendelkező személyt fel is mentettek. Darányi és Imrédy alatt az új kinevezéseket nem követték felmentések, így szerepük a karban még fajsúlyosabb lett. A Bethlen-kormány első éveitől eltekintve a miniszteriális hiva-120 MOL K148 836.cs. 1932-4-76. (599. lap)
