Századok – 2000

TANULMÁNYOK - Takács Tibor: A főispáni kar társadalmi összetételének alakulása a két világháború közötti Magyarországon 1029

1064 TAKÁCS TIBOR те N es in N os CD « OS r-Cl os .H 00 ej os os СЧ OS о m es со os N СО OS m « os rH m os Ift m os se eo os 1-со os 00 eo os iH OS « OS polgármester 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 1 0 0 1 0 helyi hivatalból 8 2 1 0 0 0 0 1 1 2 0 2 2 3 5 4 államtitkár 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 1 0 0 0 miniszteri titkár 0 0 1 0 0 0 0 0 0 0 0 1 1 0 1 0 min. osztálytan. 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 1 0 0 „külső" állami 1 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 1 követségi titkár 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 1 0 0 0 0 állami hivatalból 1 0 1 0 0 0 0 0 0 0 0 2 2 1 1 1 képviselő 2 0 1 1 0 1 1 0 0 1 1 2 0 0 3 2 felsőházi tag 0 0 0 1 0 0 1 1 2 0 0 0 0 1 0 0 törvényhozásból 2 0 1 2 0 1 2 1 2 1 1 2 0 1 3 2 egyetemi tanár 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 1 ügyvéd 3 0 0 0 0 0 0 0 1 0 0 0 0 0 0 0 hitelszöv elnöke 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 1 0 0 0 0 0 földbirtokos 7 0 2 0 0 0 0 2 1 0 0 3 1 0 2 6 pozíció nélkül 4 2 1 2 0 0 0 2 3 0 0 1 0 0 3 1 ,, magánszférából " 14 2 3 2 0 0 0 4 5 0 1 4 1 0 5 8 Az előzőekben a vizsgált időszakban hivatalban lévő valamennyi főispánt figyelembe vettem. A változások alakulásának szemrevételezésekor azonban az 1924-es kar nem összevethető a későbbiekkel, hiszen tagjait különböző években nevezték ki, ennek megfelelően összetétele nem egy, hanem több év kinevezési gyakorlatát tükrözi. A kép teljessége érdekében megjegyzem, hogy az 1924-ben hivatalban lévők közül 8 főt (4 főszolgabírót, 3 főjegyzőt és 1 alispánt) a vármegyei adminisztrációból neveztek ki (a főszolgabírók közül hármat még Teleki idejében), egy személy állami hivatalból, 2 fő pedig a nemzetgyűlésből került a karba. Kineveztek 7 földbirtokost (többségüket 1922-ben), 3 ügyvédet (valamennyit 1920-21-ben), valamint 3 nyugalmazott főispánt és egy nyugalmazott miniszteri tanácsost. Szembetűnő a magánszférából bekerültek magas száma, főleg a földbirtokosoké és még inkább az ügyvédeké. Főispánok másik főispáni helyre állítása Bethlen miniszterelnöksége alatt nem volt jellemző, a karon belüli ilyen értelmű mozgások a Károlyi-kormány idejében, 1931-ben, majd ezt követően 1935-ben és 1937-1938-ban váltak intenzívebbé. Különösen a Darányi-kormánynál tapasztalható nagyobb arányban főispánok törvényhatóságok közötti mozgása. A helyi hivatalból kinevezettek számának alakulása a korszak nagy részében egyenletes (évi 1-2 fő), kivéve a Károlyi-kormány időszakát, illetve az 1927 és 1930 közötti éveket, amikor amúgy is kevés cserérç került sor. A Darányi-kormány már nagyobb számban ültetett helyi tisztviselőket (8 fő), különösen főszolgabírókat (6 személy) a főispáni székbe. Imrédy alatt csak Kiss Endre kecskeméti polgármester képviselte ezt a csoportot, míg 1939-ben számuk 4-re emelkedett. 1925 és 1939 között (a már említett Schell Péter kormánybiztoson kívül) mindössze 7 személyt választottak ki állami hivatalból, minisztériumból. (A helyi kötődéssel nem rendelkező főispánok jóval nagyobb száma arra utal, hogy az „idegen" nem jelentette feltétlenül a központi apparátusból származó hivatalnokot.) Eltekintve Farkas Béla 1926-os kinevezésétől, kizárólag