Századok – 2000
TANULMÁNYOK - Takács Tibor: A főispáni kar társadalmi összetételének alakulása a két világháború közötti Magyarországon 1029
A FŐISPÁNI KAR A HORTHY-KORSZAKBAN 1057 A korszak első felében tehát döntően olyanokból állt a főispáni kar, akik az 1870-es és 1880-as években születtek, a századforduló-századelő környékén érték el a felnőttkort és kezdték meg hivatali, politikai pályafutásukat. Ez a generáció jelent meg ekkor a kormányzati hatalom más pozícióiban is. Az 1930-as évek közepétől aztán egyre inkább megnőtt annak a nemzedéknek a súlya, amely közvetlenül a háború előtt vált felnőtté illetve vállalt tisztséget, és a politikai életbe is jórészt csak 1918-19-ben, vagy azt követően kapcsolódott be. Ezt a generációt már súlyosan érintette az „értelmiségi túltermelés", az érvényesülési nehézségek, az egyre romló kilátások nemzedéki ellentéteket gerjesztettek és a jobboldali szélsőségek felé terelték a fiatalságot. Megnövekedő szerepvállalásuk Gömbös Gyula miniszterelnöksége idején éppen ezért nem meglepő. Habár térnyerésük üteme némileg visszaesett a következő években (főleg néhány idősebb, a felvidéki magyar mozgalmakban érdemeket szerzett személy pozícióba juttatása miatt), arányuk, súlyuk az 1930-as évek legvégén is jelentékeny maradt. A kutatott időszakban tehát egy teljes generációváltás ment végbe a főispáni karban, a dualizmus nyugalmasabb időszakában felnőtt és pályát kezdett nemzedékekkel szemben egyre inkább megnőtt a radikális jobboldali nézetek iránt fogékonyabb fiatalabb korosztályok súlya. 1924-ben a legidősebb főispán Jankó Ágoston volt, aki 1856-ban született, azaz 1923-ban 67 évesen került Tolna vármegye főispáni székébe. Jankó 1881-ben kezdte meg hivatali pályafutását, amikor a vizsgált személyek többsége meg sem született. Az 1924-es karban a legfiatalabb Kállay Miklós szabolcsi főispán, aki 1887-ben született, azaz a 20. század legelső éveiben ő is hivatali pályára léphetett. 1939-ben a legidősebb Nyitra és Pozsony főispánja, az 1872-es születésű Jaross Vilmos Móric volt, míg a legfiatalabb a Fejér vármegye élére kinevezett Jankovich Miklós (született 1904-ben), ő már iskoláit is a világháború után fejezte be. Az elitekkel kapcsolatos kutatásokban fontos szempont lehet tagjainak a származási helye. A főispánok a kormány bizalmi emberei, a központi hatalmat képviselték a törvényhatóságokban, mégsem érdektelen megnézni, hogy a kabinet honnan választotta ki őket. Esetükben a puszta származási hely keveset mond, elsősorban azt kell megvizsgálni, hogy korábbi pályafutásuk alapján mennyire kötődtek ahhoz a törvényhatósághoz, amelynek élére kinevezték őket, azaz „helyiek" vagy „idegenek" voltak-e. A kérdést a főispáni állás kettőssége különösen fontossá tette. Egyrészt a kormányzat számára előnyös volt a helyi viszonyokat jól ismerő személy kinevezése, és a főispán munkája is eredményesebb volt, ha jól együtt tudott működni a helyi társadalom vezető erőivel. Ezek az erők természetesen arra törekedtek, hogy a megye vagy város első embere a saját soraikból kerüljön ki, és ennek megfelelő kérelmekkel fordultak a kormányhoz a tervbe vett személycserék hallatán. Ahogyan azt Shvoy Kálmán a szegedi „társadalom" elégedetlenségét közvetítve megfogalmazta: „Sérelmesnek fogja érezni, hogy a város főispáni állása egy miniszteri titkár előmenetelére lesz felhasználva, mert ezen feltevésből emancipálni őket nem fog sikerülni."10 6 Másrészt a főispánság, a pozícióval járó társadalmi presztízs miatt, alkalmas volt arra is, hogy a kor-106 MOL К 429 20.cs. szám nélkül (Shvoy levele Kozma belügyminiszternek)
