Századok – 2000
TANULMÁNYOK - Takács Tibor: A főispáni kar társadalmi összetételének alakulása a két világháború közötti Magyarországon 1029
1050 TAKÁCS TIBOR a két rivális között 'befuthattam' volna. Megköszöntem szívességét, de jeleztem, hogy ma 68 éves embert nem neveznek ki, így sikerre sem lehetett kilátás."8 2 Sokszor bizonyos politikai szolgálatok játszottak domináns szerepet a támogatók megnyerésében. Gömbös a hatvani időszaki választáson a pártját ért hatósági terrorral kapcsolatban Bethlenhez írott levele (1925. augusztus 3.) szerint Isaák Gyula hevesi alispán, „aki mindenáron főispán akar lenni", „be is vallotta, hogy érdemeket kívánt szerezni Petrichevich megválasztása körül, aki viszont azt híreszteli, hogy zsebében hordja Izsák [sic!] kinevezését".8 3 A hírek igaznak bizonyultak: Isaákot pár nappal később, augusztus 8-án valóban kinevezték Heves megye főispánjának. Egy hónap múlva aztán az alispánválasztáson — habár „az volt a közhangulat, hogy lehetőleg korteskedés nélkül egyhangú választás útján töltessék be az alispáni szék" — a megyei földbirtokosok jelöltje, Mártonffy árvaszéki elnökkel szemben fellépett az új főispán veje, Okolicsányi főszolgabíró. Noha — mint azt az ellentábor egyik képviselője megfogalmazta — „etika szempontjából incompatibilis, hogy a megye első tisztviselője a főispán veje legyen",84 végül is az utóbbi nyerte el a tisztséget. A családi összeköttetések mellett ugyancsak a választások körüli szolgálatok segítették főispáni székbe Kenessey Pongrác enyingi főszolgabírót. (Kinevezésének körülményei felekezeti szempontból is figyelemre méltóak, ezért később lesz róla szó.) Jékey Ferenc és Thuránszky Pál esetében jól megragadható a politikai kapcsolat kormánypárti frakcióhoz, történetesen a Bárczay-csoporthoz való tartozás. Bárczayék ugyanis Gömbös halála után — a Martonéktól való eltávolodást és a Kozma belügyminiszterhez való közeledést kilátásba helyezve — kifejezetten kérték az említett főispánok maradását.8 5 (Nem is váltották le őket, de kérdéses ebben Bárczay szerepe, mivel a Darányi-kormány hivatalba lépését egyébként sem követte nagyarányú személycsere.) Sajátos módon juttatta főispánsághoz pozíciója — és kétségtelenül meglévő lojalitása — Erdőhegyi Lajos országgyűlési képviselőt. A szóbeszéd szerint azért esett rá a választás, mert elődjének, az államtitkárnak kinevezett Kállay Miklósnak szüksége volt a kemecsei képviselői kerületre.8 6 Feilitzsch és Borbély-Maczky esete jól mutatja Bethlen azon törekvését, amellyel csökkenteni igyekezett a társadalmi egyesületek befolyását: minden bizonnyal figyelembe vette, hogy mely szervezetek vezetőiről volt szó, mégsem az Etelközi Szövetségbeli vagy a MOVE-beli tisztségüknek, hanem személyesen Bethlennek köszönhetően jutottak pozíciókba. Feilitzsch Berthold, az EKSZ vezérintézője 1925-ben közvetlenül a miniszterelnöktől kért támogatást: „Miután én csekély nyugdíjammal nem tudom családomat eltartani, nagyon kérlek, végy pártfogásodba, és vagy választass meg képviselőnek — vagy protezsálj be egy jobb vállalat — vagy banknál egy helyre. Én eleget dolgoztam önzetlenül, hogy megérdemelném, hogy öreg napjaimra gondoskodjatok valamiképp rólam; úgy látom, 82 Gyarmathy: i.m. II. kötet, 90-91. (1932. november 15-i bejegyzés) 83 Bethlen titkos iratai, i.m. 170. 84 MOL K468 B/l, l.cs. 527/1925. Biró Lajos levele Bethlen István miniszterelnöknek, 1925. szeptember 14. 85 Rátz Kálmán levele Kozma Miklóshoz, 1936. október 12. (MOL K429 22.cs. 602/1936) 86 Gyarmathy: i.m. I. kötet, 367. Erdőhegyiről „Senki se hitte, ő talán a legkevésbé, hogy főispán lesz." (uo. 370.)
