Századok – 2000
TANULMÁNYOK - Takács Tibor: A főispáni kar társadalmi összetételének alakulása a két világháború közötti Magyarországon 1029
TANULMÁNYOK Takács Tibor A FŐISPÁNI KAR TÁRSADALMI ÖSSZETÉTELÉNEK ALAKULÁSA A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTTI MAGYARORSZÁGON A két világháború között a főispánok pozíciója sajátos volt mind a politikában, mind a közigazgatásban: kormánytisztviselők voltak, állásuk viszont egy-egy vidéki törvényhatósághoz kapcsolódott, tehát mintegy összekötő kapcsot képeztek a központi és helyi adminisztráció, és ugyanúgy az országos politika és a helyi közélet között. Talán ez a „helyi jelleg" eredményezte azt, hogy még csak kísérletek sem történtek a főispáni kar önálló politika-, jog- vagy társadalomtörténeti szempontú feldolgozására. (Stipta Istvánnak a későbbiekben idézett, ám elsősorban a tisztség létrehozásával, a formálódó modern polgári államrendszerben elfoglalt helyével kapcsolatos jogtörténeti munkái jelentik a kivételt.) Megfelelő kutatások hiányában a főispáni kar működése kellően nem tisztázott, annak fontossága, kulcsszerepe azonban még így is, a korszakkal foglalkozó átfogó jellegű közigazgatás- valamint politikatörténeti feldolgozások alapján is megállapítható. Ezek szerint a főispánok és általában a helyi közigazgatás tevékenysége nehezen illeszthető abba az ötvenes-hatvanas években kialakított sztereotípiába, amely a vármegyét „a vadászgató főispán, az ügyeket lezser nagystílűséggel s mégis bürokratizmussal irányító alispán, a megyeháza ódon falai között tenyésző urambátyám szellem"1 képével íija le. Én a főispáni kart az országos szintú kormányzati elit részeként tárgyalom, hangsúlyozottan mint annak egyik elemét képező csoportot, tehát a főispánok és az általuk felügyelt törvényhatóság kapcsolatára csak abban az esetben térek ki, ha azt a vizsgálat szempontja kifejezetten megköveteli. A főispáni karban lezajlott változásokat 1924 és 1939 között vizsgáltam. A kezdő évet az 1923:XXXVtc. életbe lépése indokolta. Ez a közigazgatási területrendezéssel tulajdonképpen a korszak egészére érvényes kereteket hozott létre, ami érvényes volt a főispáni állások számára és eloszlására nézve is. Ráadásul a húszas évek elején a bizonytalan belpolitikai helyzet a főispáncserék nagy számában is megnyilvánult, amelynek során több olyan személy került hivatalba, aki csupán pár hónapig töltötte be a tisztséget. 1924-re némileg konszolidálódott a helyzet, amit a fenti törvényi rendezés is jelzett. (Pusztán technikai megfontolásokból — néhány üres poszt miatt — nem 1924. január l-t, hanem július l-t tekintettem a kiindulásnak.) A záróévet az jelölte ki, hogy a háború kitörésével — habár Magyarország nem volt kezdettől fogva hadban álló fél — a békeidőszaktól gyökeresen eltérő politikai helyzet állt elő, ami a politikai és a kormányzati 1 Szabolcs Ottó: Köztisztviselők az ellenforradalmi rendszer társadalmi bázisában (1920— 1926), Bp. 1965. 34.