Századok – 2000
TÖRTÉNETI IRODALOM - Foster; Lynn: Mexikó története (Ism.: Rozsnyai Jenő) 1020
TÖRTÉNETI IRODALOM 1021 Valószínűbb, hogy az aztékokat gyűlölő thaszkalaiak rövidlátó politikája, a szövetség nélkül a spanyolok soha nem hódították volna meg Mexicót. Ezzel kapcsolatban észrevehető a szemléletváltozás. Maga Cortez V Károly császárhoz írott leveleiben gátlástalan őszinteséggel beszéli el a cselekedeteit, a hódítást igazolandó. A 500. évfordulón (1992) viszont már „két világ találkozásán" volt a hangsúly, az indián múlt jelentős felértékelődésével. Mexikó soknemzetiségű állam lett, amelyben a meszticek játsszák a vezető szerepet, de a többi indián is művelheti a saját kultúráját. Tény, hogy 1810-ig, a függetlenség kikiáltásáig, Mexikó az Új Spanyolország alkirályság része és legfontosabb állama lett. Történetéből — máshonnan már ismert — eseménysor rövid leírása következik. A „lelkek meghódítása" az egyház szerepe, az encomienda, a haciendák, az adórabszolgaság és bányászat, a múlt és a spanyol örökség összekapcsolódása, — ezek főbb témák. II. Károly (1655-1700) uralkodása után kihalt a Habsburgok spanyol ága, alattvalói „desdichado"-nak nevezték. Az uralkodó valóban szerencsétlen volt. (Nem „átkozott" sőt elátkozott, mint ahogy a könyvben áll). Két házassága is gyermektelen maradt. A spanyol Habsburgok kihalása lehetővé tette az óvatos Bourbon reformokat, bár az elszakadást ezek sem tudták elodázni. Az ország történetét a szerző az új és legújabb korig korszakokra osztja a forradalomig illetve a második világháború végéig. A konzervatizmus és liberalizmus váltogatása, az egyes elnökök hivatali idejének sorrendjében beszéli a históriát, így vezeti el az olvasóját a ma hivatalban lévő Ernesto Zedillóig, aki 1994-től lett az állam első embere 2000-ig. Az elnökök hivatali ideje 6 év. A függetlenségi háború 1810-től új fejezet az ország történetében. A „Grito de Dolores" (Hidalgo) után José Maria Morelos állt a függetlenségi harc élére; 1820-ban született meg a független ország. L. Foster könyvét olvasva a recenzensnek az a benyomása, hogy Mexikó nagyon nehezen talált magára. A forradalom kezdetéig tartó korszakot joggal nevezi „a káosz évei"-nek. A porfiniato megszüléséig ívelő 53 évben (1910-ig) különféle, rendszerint sikertelen kísérletek történtek a hatékony államszervezésre. A konzervatizmus és liberalizmus váltakozása párosult az európai országok beavatkozási kísérletével. Az ország területe az amerikai háborúig 4,480.000 km2 volt. Az óriási állam az első időszakban a caudillismo-ban látta a felemelkedés útját. Iturbide császár 8 hónapig tartó országlása után Santa Anna tábornok (1794-1876.) lett a hatalom ura. Több perióduson át volt az ország elnöke, később leváltották, száműzték, végül összeesküvés vádjával kivégezték. A nemzettudat kialakulásában két tényező játszott szerepet. Az egyik a már említett háború, amelyen Mexikó elveszítette területének csaknem a felét. A megalázó vereség mély nyomot hagyott a mexikóiak tudatában. A másik körülmény már a liberálisok hatalma idején Európa (Franciaország, Anglia) beavatkozása, Miksa császársága 1863-1867-ig. Több fordítási gondatlanság lenne említendő. Zavaró a könyvben például, hogy az egyébként mértéktartó, tömör elemzés végig Maximiliannak nevezi a 19. századi császárt, holott a magyar szakirodalomban „Miksa császár" néven ismerik a tragikus sorsú osztrák főherceget. A „Juarez elnöksége (1867-1876)" című részben az évszám pontatlan. Juarez három periódust élt meg elnökként, 1872-ben meghalt (1876-ban semmiképp nem lehetett államfő). Benito Juarez egyik tábornoka Don Porfirio Diaz (1830-1915) neve fémjelzi az ország történetének egyik időszakát. A porfiriato a 1876-1910-ig tartó 34 éves uralom, amelyben a névadó örökös elnökként vezette az országot; 80 éves volt, amikor száműzetésbe kényszerült. „Békés fejlődés, de nagy politikai elnyomás", — ahogy az egyik magyar lexikon fogalmazott. Az „űjraválasztás nincs" jelszóval nyerte meg a választásokat. Uralma olyan mély nyomot hagyott, hogy az alkotmányban máig tiltják 2 hivatali periódus egymás utáni betöltését. Lynn Foster úgy fogalmaz, hogy „ő lett a huszadik század mexikói történetének gonosztevője". Diaz maga mesztic volt, miszték anyától származott. Első elnöki periódusa (1876-1886) után jött létre a pax porfiriana: kiegyensúlyozott költségvetés, az ipar fejlesztése, a növekvő külföldi befolyás és az óriási, juttatott földterületek időszaka. Uralmának negatív oldalai: faj- és idegengyűlölet, a nagy többség éhezése, a közoktatás elhanyagolása, a gazdagokra szegényekre szakadt állam, ami időtlennek tűnt. A porfiriato öröksége volt a talaj, amelyen a forradalom kinőtt. A kezdetben fegyveres, később békés eszközökkel is folyó átalakulás három évig tartott. Fransisco Madero (1873-1913) elnöksége, Huerta uralma (1913-1914), Emiliano Zapata és Pancho Villa (Doroteo Arango) fegyveres háborúi voltak a nevezetes események.
