Századok – 1999

Történeti irodalom - Orbán József Gyula: Friedensbewegung katholischer Priester in Ungarn 1950–1956 (Ism.: Kőhegyi Mihály) IV/873

TÖRTÉNETI IRODALOM 873 intervenciót. Újabban egyre sűrűbben emlegeti a kábítószer-kereskedelem szétzúzása érdekében történő esetleges katonai beavatkozás lehetőségét is. Ám ennek már a szóbahozása is (1997 március) hatalmas tiltakozást váltott ki a latin-amerikai országokban, különösen Mexikóban. A latin-amerikai átmenetek tanulmányozása kétségtelenül elméleti reflexiókra ösztönözhet bennünket a térségünkben zajló hasonló folyamatokról. Azonban a jelentős különbségeket is látni kell. Csupán egyet — külső tényezőt — említünk: Az Európai Közösség kiemelkedő szerepét az ibériai és a görög demokratikus átmenet stabilizálásában. Képes lesz-e, akarja-e egyáltalán az ilyen mélységű átalakulást az USA? A két viszonylag egységes térség — a latin-amerikai és a kelet-európai — között a világgazdaságban elfoglalt helyüket tekintve azonban a párhuzamok felfedezése már kézenfekvőbb. Ezt végzi el Kollár Zoltán számos jelentős elméleti problémát (pl. a periferizálódás értelmezéséről) felvető zárótanulmányában. A kötet komoly hozzájárulás a hazai tranzitológiai irodalomban. Tanulmányozása segít bennünket a hazai és térségbeli átmenetek komplexebb megítélésében, nemzetközi összehasonlításában. Ε sikeres vállalkozás után jogosnak tűnik kívánságunk: várjuk az újabb latin-amerikai eseteket bemutató kötetet. J. Nagy László József Gyula Orbán FRIEDENSBEWEGUNG KATHOLISCHER PRIESTER IN UNGARN, 1950-1956 METEM-Bücher, Band 12. Budapest, 1996. 384 o. KATOLIKUS PAPOK BÉKEMOZGALMA MAGYARORSZÁGON 1950-1956 Az idősebb nemzedékekben a „békepap" szó mindmáig vegyes érzelmeket vált ki. A fiatalabbak között e kifejezés körül a legnagyobb zűrzavar uralkodik. Ideje volt hát, hogy a papi mozgalom valós története feldolgozásra kerüljön. A mozgalom történetét főbb vonásaiban Gergely Jenő cikkeiből, könyveiből eddig is ismertük, Pál László pedig külön könyvet szentelt e kérdésnek (Békepapok. Bp. 1955), mégis hiányzott a nemzetközi összefüggések, a Vatikán állásfoglalásának árnyalt feldolgozása, amit most Orbán munkája nyomán világosabban látunk. Ez elsősorban azoknak a forrásoknak köszönhető, melyek a szerző számára hozzáférhetőek voltak, s amelyről — magyar szakirodalmunkban kissé rendhagyó módon — a kötet elején ad számot. Az imponálóan bő irodalomjegyzékben több olyan külföldön kiadott visszaemlékezés, feldolgozás is szerepel, melyek elkerülték az e kérdéssel, időszakkal foglalkozó magyar kutatók figyelmét. Még ennél is fontosabb azoknak az intézeteknek, levéltáraknak a felsorolása, ahol témánkra vonatkozó iratanyag található. Első helyen a Szabad Európa Rádió Archívuma (München) említendő, amelynek ún. В dossziéjában 43 korabeli jelentést, feljegyzést őriznek, melyek időközben eltűntek hazai levéltárainkból, vagy eleve nem kerültek Magyarországra (Vatikáni jelentések, magyarországi személyek [informátorok, kémek?] levelei, Mindszenty édesanyjának jelentései fia egészségi állapotáról). Az Ungarisches Kirchensoziologisches Institut (Wien) az eseményekben részt vevők visszaemlékezését őrzi. Található idevonatkozó anyag a svájci Osteuropa-Institutban. a löveni Forschungsinstitut fur Mitteleuropa-ban, az amerikai Department of Stateban. Mindezeket a szerző bőven felhasználta végső véleményének megformálásában. Könyvének elején kitekintést nyújt a magyar katolikus egyház állapotáról, főbb történéseiről 1945-ig. Nagyjából az I. világháborútól kíséri figyelemmel az eseményeket, s ezzel mintegy bevezeti, érthetővé teszi azokat a nem magyar olvasók, történészek számára. A szűkre szabott terjedelem eleve kizárja, hogy itt bármilyen nóvum előkerüljön, de megjegyzései figyelemre méltók. Az már eleve érdekes, hogy egy félig-meddig külföldi szakember (a szerző Erdélyben született, de az egyetemet már Belgiumban végezte és mindmáig ott él) mit tart fontosnak és mit mellőzendőnek a magyar egyháztörténetből. A címben ígért téma tárgyalását a 3. fejezetben kezdi meg. Elöljáróban a katolikus egyházon belül 1945 után végbemenő változásokat mutatja be. Szól a szovjet katonák rablásairól. Nincsenek erről országos adatok. A veszprémi püspökség területének 304 temploma közül 172-t fosztottak ki. Hírt kapunk Apor püspök meggyilkolásáról, Szt. István jobbjának meggyalázásáról. A korabeli