Századok – 1999
Közlemények - Gáspár Ferenc–Sarusi Kiss Béla: Teleki Pál közjegyzői letétbe helyezett írásai a frankhamisításról 1926 IV/727
746 GÁSPÁR FERENC - SARUSI KISS BÉLA tatok, azok nyakig benne vannak így is. 4.) De Gerő helyzetét erősen súlyosbítom, illetve lerontom enyhítő körülményeket. így a Gerő iránti sajnálat tartott vissza. Halászt ismételten kérdeztem, de nézetéhez újat nem tett hozzá. De nem jelentkeztem vallomásra azért sem, mert a kormánynak taktikája így kívánta. Hisz még mikor a parlamenti bizottság elé mentem, arra kértek, hogy minél kevesebbet mondjak. És nem beszélhettem egyáltalán addig, míg Bethlen nem volt hajlandó maga kinyilatkoztatni, hogy én mint a propaganda félhivatalos vezetője jártam el. Hisz e nélkül szerepem érthetetlen, és súlyosan kompromittáltam volna magamat. Mikor Rába vallott, szánta rá magát Bethlen. Hisz Bethlen a Károlyi levélig meg volt ijedve és rezervált állásponton volt. Ez a támadás piszkálta végre offenzívára és aktív lépésre. És ekkor határozta el, hogy most már ő is, én is nyilatkozzunk. Odáig B[ethlen] azért sem akarta, hogy kirukkoljak, mert az ország érdekében valónak tartotta, hogy ne kerüljön bele több név az ügybe, főleg nem ismert nevek. Andrássy, Teleki, Csernoch [János]8 5 . Meg azért sem akarták, mert ki kellett volna ejtsem Mészáros [Gyula] nevét és azt a frank- és szokol- ügyek8 6 kapcsolata miatt nem akarták. Még mikor a parlamenti bizottság elé is mentem, Pesthy P[ál]8 7 Bethlen előtt kért, hogy Mészárost ne említsem. De Bethlen később belement, hogy, ha egyenesen kérdeznek, akkor mondjam meg. Ez meg is történt. El kellett hallgassam azt is, hogy Nádossyval 1922-ben többször beszéltem rövid időn belül az ügyről — a Bethlennél való találkozás előtt — már. Nádossynak tudniillik nem volt abszolút elitélő véleménye. Úgy fogta fel, mint ma Andrássy.88 A dolgot aggodalommal nézte, az embereket egyáltalán nem ítélte el. Igaz, hogy ezen felfogásnak akkor inkább volt helye, mint ma. Arra, hogy Gerővel hármasban beszéltünk volna — mint Gerő vallja — tényleg magam sem emlékeztem. * 85 Csernoch János 1912-1927-ig esztergomi érsek, hercegprímás, 1914-től bíboros. A neveket Teleki utólag toldotta be. 86 A parlamenti vizsgálóbizottságban a kormánypárti többség meg akarta akadályozni, hogy az üléseken szóba kerüljön a szokolhamisítás és a frankhamisítás összefüggése. (A szokolhamisításra ld.: Iratok, III 559-567.) A két hamisítási művelet között egyértelmű kapcsolatot jelentett Mészáros Gyula egyetemi tanár személye. Teleki valóban kiejtette Mészáros nevét, mert az jelen volt azon a megbeszélésen, amelyen Windischgraetz Lajos szakembert kért Telekitől. Mészáros Gyula még a frankhamisítás kirobbanása előtt, 1925 július havában utazott el Budapestről, Törökországban kapott állásának betöltésére. A csehszlovák kormány és a francia megbízottak is többször követelték a magyar szervektől, hogy kéljék ki Mészárost és őt is vonják felelőségre, de erre nem került sor. A magyar külügyminisztérium a prágai magyar követnek megküldött tájékoztatásában leszögezte:"a szokolhamisítási ügy és a legutóbbi frankhamisítás közt semmiféle összefüggés nincs" Iratok, III. 567. Bethlen is ugyanezt mondta a parlamenti vizsgálóbizottság előtt 1926. február 13-án. 87 Pesthy Pál igazságügyminiszter (1924. február 13.-1929. január 8.). 88 Andrássy Gyula a Nemzetgyűlés 1926. március 22-i ülésén többek között kijelentette: „én ezeket az urakat, akik frankot hamisítottak, megbüntetném... de megvetni nem tudom. Mert az annyira érthető ösztön, amikor látja az ember azt, hogy napról-napra fojtogatják, ölik a magyar fajt — hogy ha valaki megbolondul és bűnt is követ el, én afölött emberileg pálcát törni nem tudok." Nemzetgyűlési Napló, 1922-1927. XL. 442^446.
