Századok – 1999

Közlemények - Gáspár Ferenc–Sarusi Kiss Béla: Teleki Pál közjegyzői letétbe helyezett írásai a frankhamisításról 1926 IV/727

736 GÁSPÁR FERENC - SARUSI KISS BÉLA Kijavítottuk a nyilvánvaló elírásokat (pl. térténhetik-történhetik, rövid-hosszú magánhangzókat [Teleki írógépén nem volt hosszú ékezetes magánhangzó], stb.). Ha az eredeti szövegben a személyek nevének kezdőbetűi szerepeltek csak, szögletes zárójelben egészítettük ki az első előforduláskor a vezeték- és család nevet, azt követően pedig csak a vezetéknevet,2

2

úgy, hogy a betűhöz illesztett rag hangalakját a kiegészítésnek megfelelő hangalakra (pl.: W-vei helyett W[indischgraetz] [Ferenc]-ceZ vagy W[indischgraetz]-ceZ). Feloldottuk azokat a rövidítéseket is, amelyek kötőszavakat vagy más egyértelmű kifejezést rövidített [h.=hogy, ffl.=illetve]. Kötőszavakat gyakran különírt: „a mint", „a hogy", „szint úgy" stb. A feloldások után értelemszerűen elhagytuk a pontot. Ezeket a változtatásokat nem jelöltük. Az első előforduláskor jegyzetben adtuk meg az adott személyről a legfontosabb adatokat, főleg azokat, amelyek a frankbotrányhoz köthetők. A nem közismert idegen szavak és kifejezések magyarázatát ugyancsak jegyzetben oldottuk fel. Ma általánosan használt idegen szavakat a mai helyesírás szabálya szerint átírtuk: lásd: akció, funkció, miniszter, szanálás stb. Más idegen szavaknál pl.: „contrapartieja", „reconvalescens", „Lückenbüczer" stb., megtartottuk az eredeti írásmódot. A lapok alján található szignálásokat, és Teleki saját oldalszámozásait nem tüntettük fel. Ezek a változtatások sajnos részben elveszik az írások hangulatát. Éppen ezért itt kell közölnünk azokat az észrevételeinket, amelyek az eredeti kézirat sokszori elolvasása után bennünk kialakultak. Az írások datálásából az derül ki, hogy több napon keresztül több alkalommal más-más helyszínen vetette papírra ezeket az írásokat. Valószínűleg először piszkozatot készített, ezt lemásolta, ezért követett el néhányszor a másolásra annyira jellemző hibát: a szókihagyást. Ugyanezért fordul elő a szövegben néhányszor utólagos betoldás tintával, illetve ceruzával. A másolás is több napon keresztül történhetett, erről árulkodik az íráskép, az eltérő árnyalatú tinta és a 2. és 4. irat végén a sokszor utólag felmerült gondolatok. A letéti jegyzőkönyvek és Teleki Pál szövegtördelését (bekezdések, a szöveg közé tett vízszintes elválasztó vonalak) abban az esetben is megőriztük, ha a szöveg tartalma egyébként azt nem indokolta. írásában gyakran használt az „e" magánhangzó helyett „ö"-t (pl.: „pörök", „költött"). Ezeken nem változtattunk. Aláhúzásait szintén meghagytuk. Végül szeretnénk köszönetet mondani Tilkovszky Lóránt lektorunknak, aki néhány olvasati és értelmezési hibánkra hívta fel figyelmünket, Kenyeres Istvánnak, aki az összeolvasás során segített, és Varga Lászlónak, aki észrevételeivel segítette munkánkat. A közölt források a mai levéltári rend szerint Lázár Ferenc budapesti magánközjegyző okirati sorozatában találhatók. Jelzetük: BFL. VII. 179. Okiratok. Az első és második irat a 371/1926; a harmadik-hatodik irat a 444/1926 számon lelhető fel. 22

A monogramokat nem használta következetesen. A Czebrián grófnéval folytatott megbeszélésről készült feljegyzésben Teleki utólag tintával szúrta be az első W után (Windischgraetz) kiegészítését. A többi feljegyzésben, illetve a Bethlenhez írt levelében általában nem írta ki a teljes nevet, és nem oldotta fel egyszer sem a monogramokat. Gyakran nem volt következetes a nevek írásában sem pl.: Windischgraetz vagy Windischgrätz.