Századok – 1999

Közlemények - Gáspár Ferenc–Sarusi Kiss Béla: Teleki Pál közjegyzői letétbe helyezett írásai a frankhamisításról 1926 IV/727

734 GÁSPÁR FERENC - SARUSI KISS BÉLA erkölcsű és anyagias egyén volt, aki nem válogatott az eszközökben. Politikusi mivolta sem segítette elő az őszinte és nyílt emberi magatartás vállalását. Ebben azonban nem különbözött egyetlen politikus társától sem, akiknek neve a frankügy kapcsán az övével együtt felmerült. Sőt, a hamisítás nyilvánosságra kerülése után szinte mindent magára vállalt, még abban az esetben is, ha könnyen átlátható ellentmondásokba keveredett. Ennek a szerepvállalásnak volt köszönhető, hogy Bethlen, Teleki és velük együtt a magyar érdekek nem szenvedhettek még nagyobb veszteséget. Ezt persze jól felfogott érdekből tette, a hallgatása árát többszörösen is megkérte. A már eddig is ismert nyugdíj és birtok kárpótlásán kívül20 jellemző még magának a frankhamisítási visszaemlékezéseinek a története is. A herceg elmondása szerint, amikor 1931-ben a katonai becsületbíróság felmentette, elhatározta, hogy könyvben íija meg az egész ügy történetét. A kötetet Zsolnay Pál könyvkiadónál jelentették meg és a mű címe ugyanaz volt, mint az 1965-ös kiadásé: Helden und Halunken. (Hősök és csirkefogók; a csirkefogók — mint ahogy az a leírtakból kiderül — Bethlenre és Horthyra vonatkozik). Ezt a kötetet már kinyomtatták, amikor egy kész példánnyal felkereste Gömbös Gyula miniszterelnököt. Gömbös azért, hogy megakadályozza a botrányt, felvásároltatta a kinyomtatott példányokat. Valahogyan (a herceg nem árulja el, hogyan), mégis eljutott l-l példány a Figaróhoz és a Timeshoz. Nehéz diplomáciai tárgyalásokkal sikerült csak megakadályozni a mű külföldi megjelenését. Ezeket is figyelembe véve kell tehát kezelni az általa leírtakat. (Jelen forrásközlésnek nem lehet feladata, hogy a frank-ügyre vonatkozó 55 oldalt akár kivonatosan is ismertesse. A frankügy előzményeit, valamint a Telekire és Bethlenre vonatkozó fontosabb részeket azonban elengedhetetlennek tartjuk ismertetni.) Windischgraetz elbeszéléséből kiderül, hogy a hamisítás ötlete Németországból származott. Eredetileg a német pénzpiac konszolidációját hamisított angol font és francia frank előállításával akarták fedezni. A szándékról először Stresemann német külügyminiszter beszélt Windischgraetznek, de a hamisítás konkrétumait Löwenstein herceg és Bauer ezredes egykori német vezérkari tiszt vázolta fel neki. Mivel a német jobboldali körök tartottak a szocialista erők ellenállásától a tervvel szemben, arra gondoltak, hogy a gyártást Magyarországra tegyék, ahol német szakemberek és gépek segítségével magyar kivitelezők állították volna elő a hamisítványokat. Ezért cserébe Magyarország kapta volna a hamis pénzből származó bevételek 1/3-át, amely később, az értékesítési feladatok elvállalásáért 2/3-ra növekedett. Windischgraetz, visszaérkezve Magyarországra, Teleki Pált kereste fel, hogy a német ajánlatról tájékoztassa a magyar kormányt. Teleki ekkor a kormány megbízásából az irredenta ügyek nem hivatalos irányítója volt. Vele és Nádossyval katonatiszt lett, 1918. január 25-től október 25-ig tárca nélküli miniszter a harmadik Wekerle-kormányban. Az első Nemzetgyűlésben parlamenti képviselő, 1921-ben részt vett különböző legitimista szervezkedésekben, stb. Windischgraetz Lajosnak Sárospatak környékén és a Felvidéken voltak jelentős birtokai, amelyekre azonban még a frankhamisítás előtt nagyösszegű dollárkölcsönt vett fel, de azt nem tudta törleszteni, ez gazdaságilag válságos helyzetbe sodorta. Az I. világháború után a felvidéki birtokait a csehszlovák kormány elkobozta, a tulajdonát képező Tokaji Borkereskedő Rt. a csőd szélére került. A Magyar Életrajzi Lexikon kiegészítő kötetének megfelelő szócikke szerint 1932-ben német állampolgárságot vett fel, majd 1933-tól a Gestapo ügynöke lett, a második világháború alatt összekötő szerepet töltött be Németország és a fasiszta Horvátország között. 1968-ban Ausztriában halt meg. 20

Iratok... ΙΠ. 590-597.