Századok – 1999

Közlemények - Gáspár Ferenc–Sarusi Kiss Béla: Teleki Pál közjegyzői letétbe helyezett írásai a frankhamisításról 1926 IV/727

732 GÁSPÁR FERENC - SARUSI KISS BÉLA volnék vállalni az egész ügy ódiumát..." Ezt az álláspontját az írásában még egyszer megismétli: „Ekkor ajánlkoztam fel, hogy mindenki bűnét magamra veszem..." - 1941-ben mindenki bűnét magára véve sütötte el a pisztolyt! Nem vállalkoztunk a frankhamisítás egész történetének bemutatására, inkább a közölt dokumentumokhoz fűzött jegyzetekben törekedtünk a Teleki Pál által felvetett problémák magyarázataként bővíteni — az adott lehetőségek keretein belül — a frankhamisításról eddig kialakított képet. így például tisztázni kívántuk, hogy Teleki Pál állt-e a hamisítás színteréül szolgáló Térképészeti Intézet élén (mint állítás ez több munkában előfordul), ugyanígy új kutatás alapján vizsgáltuk a honvédség felsőbb vezetésének szerepét a hamisításban, a parlamenti vizsgálóbizottságban lejátszódó fontosabb, eddig nem közölt részleteket, a legitimisták kormány-ellenes fellépéseit (Károlyi-levél, Pallavicini György akciói). Nem kívántunk beleszólni az olyan kérdésekbe, hogy valójában a kialakult eltérő álláspontokban mekkora volt a frankhamisítás jelentősége az adott korszakban, külpolitikailag vagy belpolitikailag okozott-e több kárt Magyarországnak, stb. Elsősorban az ez ideig nem ismert Teleki-dokumentumok publikálásával kívántunk hozzájárulni a vitás kérdések tisztázásához a forrásközlés eszközeivel. Mégis kénytelenek vagyunk röviden összegezni a frankhamisításról a magyar történetírásban kialakult képet, illetve jelezni azokat a levéltári forrásokat és visszaemlékezéseket, amelyek még nem kerültek feldolgozásra. A magyar történeti feldolgozások általában a két világháború közti magyar politika jelentős eseményének állítják be a frankhamisítást. Karsai Elek sok dokumentumot tett közzé a frankhamisítási botránnyal kapcsolatosan, amelyekkel az ügy majdnem minden részletére rávilágított.8 A kötet bevezető tanulmányát Nemes Dezső írta. Karsai Elek láthatóan ennek a forrásgyűjteménynek a felhasználásával írta meg öszszegzését a frankügyről.9 Csak sajnálni lehet, hogy gyakran a tárgyszerűség rovására, de a kor publikációs követelményeinek is meg kellett felelnie. Az ügy belpolitikai hatását és történéseit tisztázta, a külpolitikai vonatkozásait is alapvetően helyesen ítélte meg. A szociáldemokraták, mint a legerősebb parlamenti ellenzéki párt viszonyát a frankbotrányhoz Serfőző Lajos elemezte, parlamenti források Karsai Elek gyűjtése és a Népszava alapján.10

Véleményünk szerint az ő értékelése nyomán alakult ki az a nézet, hogy a frank-ügy igazából nem volt jelentős, hogy a kormány csak erősödött ennek kapcsán. Értékelését azzal zárta:, A Bethlen kormányt megbuktatni csak magával az ellenforradalmi rendszerrel együtt lehetett volna."1

1

Ezt a nézetet erősítette rövid leírásában és velős értékelésében a „tízkötetes" Magyarország története: ,A frankhamisítás kipattanása távolról sem volt akkora horderejű ügy, mint amilyennek azt az ellenzék feltüntetni igyekezett."1

2

Nagyjából átvette értékelését L. Nagy Zsuzsa is, aki azonban bizonyos részeredményeket tulajdonít a parlamenti 8 Iratok, III. 442-597. Karsai anyaggyűjtését, jegyzete-apparátusát és értékelését sok frankhamisításról író kutató használta fel. 9 Karsai Elek: A budai Sándor-palotában történt. Bp., Táncsics Könyvkiadó, 1963. 10

Serfőző Lajos: A Magyarországi Szociáldemokrata Párt a Parlamentben. Ákadémiai Kiadó, Bp., 1967. 295-320. 11

Serfőző, i. m. 320. 12

Magyarország története. VHI. kötet. 1918-1919, 1919-1945. Főszerk.: Ránki György. Harmadik, javított kiadás. Akadémiai Kiadó, Bp., 1984. 527.