Századok – 1999
Tanulmányok - Ádám Magda: A versailles-i Közép-Európa összeomlása IV/685
A MÜNCHENI VÁLSÁG ÉS MAGYARORSZÁG 707 metország a háború kockáztatása árán is bevonul Csehszlovákiába?" Imrédy válasza, amely szerint „hacsak egyáltalán lehetséges, síkra száll", nem oszlatta el a Magyarországgal kapcsolatos bizonytalanságot. Ribbentrop és Göring figyelmeztette a magyar kormányt, ha a katonai akcióból, amelyben Lengyelország biztosan részt vesz, Magyarország távol tartja magát, kimarad a megoldásból. A magyarok passzivitását ostorozva, a lengyelek erős küzdelmét hozták fel példának.7 1 A magyar kormány magatartásával szembeni elégedetlenség a tetőfokra hágott, amikor Berlinbe bizalmas információk érkeztek arról, hogy Barcza György londoni magyar követ biztosította Halifaxot: Magyarország nem fog fegyvert fogni Csehszlovákia ellen. Göring magához hívatta Sztójay magyar követet és magyarázatot kért.7 2 A követ cáfolata nem győzte meg a porosz miniszterelnököt. A magyar kormány szeptember utolsó napjaiban tanúsított magatartása erre alapot is adott. Politikája, noha a korábbi hetekhez viszonyítva aktívabb lett, továbbra is rendkívüli módon ügyelt arra, hogy távol tartsa magát egy esetleges háborútól. Óvatosságát most is a jugoszláv semlegesség hiányával indokolta. Tette ezt annak ellenére, hogy a belgrádi kormány nem hagyott semmilyen kétséget az iránt, hogy Jugoszlávia nem fog beavatkozni a magyar-csehszlovák fegyveres konfliktusba.73 Jugoszlávia segítségére Csehszlovákia már nem is számított. Prágában tisztában voltak azzal, hogy kisantantbeli szövetségesei is készek feláldozni Csehszlovákiát. Bukarest ugyan többször hangsúlyozta, hogy magyar támadás esetén Csehszlovákiának segítséget nyújt. Nyilvánvaló volt, hogy Jugoszlávia nélkül ezt nem teszi meg. A müncheni napokban mind Jugoszlávia, mind pedig Románia egyetértett a néprajzi alapokon nyugvó német, magyar és lengyel területi követelésekkel. Magukévá tették a Chamberlain-féle megbékélési politikát. Csak arra ügyeltek, hogy a kialakult helyzet ne hasson ki az ő status quojukra. Ezért lépten-nyomon hangsúlyozták, hogy Csehszlovákia egy speciális eset. Tehát, amikor Magyarország még szeptember végén is a kisantant veszélyre hivatkozva utasította vissza Németország Csehszlovákia elleni háborújában való részvételét, ez nyilvánvaló ürügy volt. A történetírásban találkozni olyan állásponttal, amely szerint a magyar kormány eme magatartása, vagyis hogy nem mert feltétlen részvételt vállalni a Csehszlovákia ellen tervezett német agresszióban, a német álláspontot befolyásoló tényezővé vált. Még hozzá olyan jelentős tényezővé, hogy Hitler, aki nem akart Münchent, hanem Csehszlovákia teljes felszámolását, kénytelen volt belemenni a müncheni megoldásba.7 4 Tény, hogy a magyar politikai és katonai vezetés ki 71 OL. Küm. számjel. 1938.Berlin- bejövő- 6242-160.; Uo. számjel 1938. Berlin — kimenő — 6245-159. 72 DIMK. II. köt. 401. dok. 602-663. A magyar kormány tagadta a semlegességi nyilatkozatra vonatkozó hírt. Közvetett adataink vannak arról, hogy ilyen nyilatkozat valóbein elhangzott. 73 Amikor a prágai kormány nyilatkozatot tett közzé, mely szerint a kisantantbeli szövetségesei biztosították: magyar támadás esetén teljesítik szerződési kötelezettségeiket, Stojadinovic üzenetet küldött a magyar kormánynak, hogy a nyilatkozat valótlan, mert a jugoszláv kormány Csehszlovákiát erről nem biztosította. 74 Pritz Pál: A Kiéli találkozó. Századok, 1974. 3 sz. 563. Hoensch hipotetikus formában veti fel ezt a problémát. Könyvében azt úja, hogy „a magyar tartózkodás hozzájárulhatott a szeptemberi háború elkerüléséhez és München létrejöttéhez". Jörg К. Hoensch: Der ungarische Revisionismus und die Zerschlagung der Tschechoslowakei. Tübingen, 1967. 80. Igaz, hogy Hitler München után Imrédyt és Kányát, de főleg az előbbit, támadta a válság alatt tanúsított magatartásáért, amely szerinte arra késztette, hogy elfogadja a müncheni megoldást. Ezek a kijelentések másfél illetve négy
