Századok – 1999
Tanulmányok - Ádám Magda: A versailles-i Közép-Európa összeomlása IV/685
696 ÁDÁM MAGDA medencében olyan állapotokat kell teremteni, amelyek az itt élő népek normális egymás melletti életét biztosítják. Ezért a kisantant-magyar tárgyalásokat Imrédy folytatni kívánta, és az abból Darányi által kirekesztett Csehszlovákiát ismét bevonni. Imrédy tehát Münchenig elődje külpolitikájától eltérően a német tülerő ellensúlyozására újabb biztosítékokat keresett: Londonban, Párizsban és a Berlin-Róma tengely déli szárnyánál. Ezzel egy időben a szomszédokkal való feszültség enyhítésére is törekedett. A Csehszlovákiával szembeni revízióról Imrédy sem mondott le. Ezt azonban békés úton, lehetőleg a nyugati hatalmak segítségével szerette volna megvalósítani. Magáévá tette a Chamberlain-féle appeasement politikát. Magyarország belpolitikai erőviszonyai és a nemzetközi helyzet további alakulása nehezítette Imrédy külpolitikai koncepciójának megvalósítását. Röviddel hatalomra kerülése után kirobbant az ún. májusi válság, amely rendkívüli módon kiélezte a német-csehszlovák viszonyt; megerősítette Magyarországon azokat a köröket, amelyek a magyarlakta csehszlovák területek azonnali visszaszerzését követelték. Az egész válság negatívan hatott az éppen hogy javulásnak induló magyar-csehszlovák kapcsolatokra. A májusi válságról a történetírásban sok a tévhit. A történészek általában kirobbantásának okát abban látják, hogy a német hadvezetés a hadsereget a csehszlovák határnál koncentrálta. Az új kutatások a májusi válság okait más megvilágításba helyezik. Ezt teszi Igor Lukes kitűnő könyve.27 Ε szerint Benes információi a német hadsereg összevonásáról tévesek voltak. Ezek birtokában a csehszlovák köztársasági elnök elrendelte a részleges mozgósítást. Ezzel rendkívüli módon kiélezte a nemzetközi helyzetet. (Benes soha nem ismerte el tévedését.) A mozgósított csapatokat nemcsak a német, hanem a magyar és a lengyel határon vonták össze. A csehszlovák válság negatívan hatott a magyar-csehszlovák viszonyra. Viszszavetette az éppen hogy javulásnak induló kapcsolatokat. A válság kezdetén a csehszlovák hadvezetés a magyar határon végig tüzérséget és gépfegyveres alakulatokat állított fel.2 8 Válaszul a magyar kormány öt korosztályt hívott be, ami ellen a csehszlovák és az angol kormány tiltakozott.2 9 A válság alatt a magyar kormány kivárási álláspontra helyezkedett. Várta, hogy merre fejlődnek az események. Kirobban-e a háború? S európai vagy izolált lesz-e? Az Imrédy kormány — Darányitól eltérően — az országot mindenképpen távol kívánta tartani háborútól. Egy izolált háború esetén a magyar hadsereg bevonult volna Csehszlovákia területére: Szlovákia és Kárpátalja megszállása céljából. Ehhez azonban fontosnak tartotta, hogy Csehszlovákia a német támadás következtében harcképtelenné váljon, s Jugoszlávia és Románia semleges marad-27 Igor Lukes: Czechslovakia between Stalin and Hitler. The Diplomacy of Edvard Benes. New York, Oxford University Press, 1996. 143-157.; Υυοη Lacaze: La France et le processus décisionnel de Munich. Relations Internationales 1995. No.84. 465-484. A jelen tanulmány szerzője egy korábbi munkájában az új kutatások által megcáfolt álláspontot képviselte. Lásd Ádám Magda: Magyarország és a kisantant a harmincas években. Budapest, 1968. 233-234. 28 A csehszlovák kormány a katonai intézkedésekkel párhuzamosan jegyzéket küldött Budapestre, amelyben közölte, hogy az intézkedések nem irányulnak Magyarország ellen. Céljuk a belső rend és nyugalom fenntartása. 29 A budapesti brit követ Kányánál tiltakozott a csapatösszevonások ellen. Közölte vele a Berlinbe és Varsóba küldött angol tiltakozó jegyzék tartalmát, amely tudatta a német és a lengyel kormánnyal: amennyiben megtámadják Csehszlovákiát, Anglia nem marad tétlen. DIMK. II. köt. 214. dok. 393.; Uo. 215. dok. 393-394.
