Századok – 1999
Tanulmányok - Tomka Béla: A magyar bankrendszer fejlődésének sajátosságai nemzetközi összehasonlításban 1880–1931 IV/655
A MAGYAR BANKRENDSZER FEJLŐDÉSE ... 1880-1931 669 184 (míg a másodikkal csak 58), Németországé 158 (illetve 45), Svájcé 287 (illetve 180), Norvégiáé pedig 166 (illetve 79), Ausztriáé 153 százalék volt.6 4 A Magyarországra vonatkozó számításhoz — a koronában kifejezett GNP-adatok hiánya miatt — magunk készítettünk becslést az 1913-as magyarországi GNP-re vonatkozóan.6 5 Ennek alapján a goldsmith-i módszer szerint — az összes pénzintézeti vagyont viszonyítva a GNP-hez — Magyarország pénzügyi hányadosa („C" pénzügyi hányados) 1913-ban 161 volt (4. táblázat), ami magasabb volt Ausztria adatánál.6 6 Ezek az összehasonlító kvantitatív mutatók tehát a különféle pénzintézeti kategóriák eltérő tartalma miatt csak megfelelő kritikával alkalmazhatók Magyarország esetében. A korlátokat szem előtt tartva összességében azt mondhatjuk, hogy a magyarországi hitelintézetek sűrűsége kizárólag a bankokat figyelembe véve nem nevezhető magasnak, a takarékpénztárak beszámításával azonban viszonylag nagy volt a 20. század elején, különösen az univerzális bankrendszerrel rendelkező országokkal összevetve. A magyar pénzügyi hányados pedig a kor más európai nemzetgazdaságaihoz képest magas volt az első világháború előtt, de — az idézett véleményekkel ellentétben — közel sem a legmagasabb.6 7 A magyar bankrendszer néhány más szerkezeti sajátossága A magyarországi hitelintézetek magas száma ismeretében a magyar bankrendszer figyelemre méltó sajátossága volt e periódusban a koncentráció hiánya, vagy legalábbis a koncentrációs folyamat vontatottsága. Ez különösen azért érdekes tény, mert egy sor európai országban erős koncentrációs folyamat zajlott le ekkoriban. A leggyorsabb koncentráció az első világháború előtti évtizedekben az angol és a német bankokat jellemezte. Angliában 1844-ben még több mint kétezer kisebb részvénytársasági bank működött, 1913-ban azonban már csupán 43.68 Egyedül a Lloyds Bank 1865 és 1914 között 50 bankot vett át, s a folyamat egy 64 Goldsmith·. Financial Structure and Development, i. m. Appendix D. 65 Véleményünk szerint elfogadhatatlan Fellner Frigyes 1913-as nemzeti jövedelem eredményeit (6 741 716 778 К - Id.: Fellner Frigyes: Ausztria és Magyarország nemzeti jövedelme. Bp., 1916. 146.) azonosítani a GNP-vel, mint ezt pl. John Komlos is teszi (John Komlos: Az Osztrák-Magyar Monarchia mint közös piac. Bp., 1990. 216.). Fellner ugyanis nem vette figyelembe a nem materiális gazdasági ágak teljesítményét (noha éppen ez jelenti a két mutató közötti fő különbséget). Az 1913-as GNP becslésénél abból indulhatunk ki, hogy Fellnernek az 1920-as évek második felére (1925/26-1927/28 évek átlagára) vonatkozó, az 1913-ashoz hasonló módszerrel készült nemzeti jövedelem-számítását (4,384 milliárd P) Varga István és Matolcsy Mátyás lényegében ugyanezen időszakra, 1926/27-re vonatkozó GNP-számítása (5,618 milliárd P) 1,234 milliárd P-vel, vagyis 28,1%-kal haladja meg (Matthias Matolcsy-Stephen Varga: The national income of Hungary, 1924/25-1936/37. London, 1938. 68.). (Ekkoriban tehát kb. ennyinek tekinthető a nem materiális javak hozzájárulása a GNP-hez.) Ha feltételezzük, hogy 1913-ban ugyanilyen arány érvényesült, akkor szintén Fellner 1913-as nemzeti jövedelem adataiból kiindulva 8 639 361 000 K-s GNP-t kapunk. (Komlos egyébként maga is hasonló módszert alkalmaz az 1840-es magyarországi GNP kiszámítására: Komlos: Az Osztrák-Magyar Monarchia mint közös piac i. m. 227.) Ε durva becslés valószínűleg jobban megközelíti a valós GNP-t, mintha csupán a nemzeti jövedelemmel számolunk, s így alkalmasabb a nemzetközi GNP-adatokkal való összehasonlításra. 66 Good: The Economic Rise i. m. 212. 67 Good Ausztria pénzügyi hányadosát veti össze más országok adataival, s hányadosokat közöl Svájc, Dánia, Németország esetében. Good: The Economic Rise i. m. 212. 68 Manfred Pohl: Allgemeine Entwicklungslinien, i. m. 224.
