Századok – 1999
Tanulmányok - Tomka Béla: A magyar bankrendszer fejlődésének sajátosságai nemzetközi összehasonlításban 1880–1931 IV/655
660 ТОМКА BÉLA ben sem szűnt meg teljesen ekkor, hiszen pl. csak 1921-ben vehették fel tevékenységi körükbe az értékpapírüzleteket. Ausztriában a századfordulóra szintén mérséklődött a részvénytársasági bankok és a takarékpénztárak közötti jogi különbség, az utóbbiak ugyanis elveszítették adójogi előnyeiket.2 0 Magyarországon ezzel szemben a részvénytársasági bankok és a takarékpénztárak közötti határok korán, az első intézetek alakulása utáni években, a 19. század közepén elmosódtak. A takarékpénztárak filantróp jellege megszűnt, s nyereségorientáltan, részvénytársasági formában, vagyis tulajdonképpen letéti bankokként tevékenykedtek. Ezen az osztrák pénzügyi kormányzat erőfeszítései sem tudtak lényegesen változtatni, bár 1852-ben egy időre bevezették az ún. Regulativ(um)ot, amely az osztrák filantropikus takarékpénztárak mintáját szem előtt tartva szabályozta a magyarországi takarékpénztárak működését is.21 Később azonban maga a törvénykezés is elősegítette ennek az egységesülési tendenciának a kiteljesedését, mivel a községi takarékpénztárakra közel azonos szabályozás vonatkozott, mint a legnagyobb részvénytársasági bankokra. Az 1909. évi VIII. tc. például a községi takarékpénztárakat adózási szempontból is ugyanabba a kategóriába sorolta, mint a nyilvános számadásra kötelezett cégeket. Csak néhány takarékpénztár, mint a brassói és a nagyszebeni őrizte meg eredeti községi takarékpénztár jellegét, nyilván abból következően, hogy a szászok lakta városokban a német minta már a megalakulásnál, s azt követően is erősen hatott.22 Bár számuk nem volt alacsony (1. táblázat), Magyarországon jóval kisebb volt a nem profitelven működő ipari és mezőgazdasági hitelszövetkezetek szerepe is az első világháború előtt, mint Németországban vagy Ausztriában.2 3 A 19. század végére a magánbankok jelentősége minimálisra csökkent Magyarországon, igaz, ez Ausztriáról és Németországról is elmondható.2 4 1. táblázat. A hitelintézetek számának alakulása Magyarországon, 1894-1913 Év Bank, takarékp., földhitelintézet Szövetkezet Összesen Év Magyaro. Budapest Magyaro. Budapest Magyaro. Budapest 1894 809 26 789 28 1598 54 1899 982 34 1381 58 2363 92 1904 1150 42 2462 118 3612 160 1909 1515 84 2910 127 4425 211 1913 1845 121 3191 91 5033 212 Forrás: Magyar Statisztikai Évkönyv megfelelő kötetei. A gyakorlatban természetesen nem voltak azonosak a hitelintézetek — pl. a kisebb vidéki takarékpénztárak és a nagyobb bankok — egyes üzletágainak arányai Magyarországon. A különbségeket azonban elsősorban nem törvényi, de még csak nem is alapszabálybeli korlátozások eredményezték, hanem a napi üzleti lehetőségek következményei voltak. 20 März-Socher: Währung und Banken i. m. 363. 21 Jirkovsky Sándor: Takarékpénztáraink és a Regulatívum. Bp., 1939. 22 Vargha Gyula: A magyar hitelügy és hitelintézetek története. Bp., 1896. 84. 23 Born: Geld und Banken i. m. 230.; Rudolph: Banking and Industrialization i. m. 71. 24 Harald Wixforth-Dieter Ziegler: The Niche in the Universal Banking System: the Role and Significance of Private Bankers within the German Industry, 1900-1933. Financial History Review, 1 (1994) 102.
