Századok – 1999

Történeti irodalom - Pálffy Géza: A pápai vár felszabadításának négyszáz éves emlékezete 1597–1997 (Ism.: Sahin Tóth Péter) III/636

636 TÖRTÉNETI IRODALOM utazásáról — s hogy feljegyzése szerint az 1160-as években Konstantinápolyba Magyarországról is jártak kereskedők — már a múlt század végén tájékoztatott Kohn Sámuel Héber kútforrások című műve. Csukovits Enikő Pálffy Géza A PÁPAI VÁR FELSZABADÍTÁSÁNAK NÉGYSZÁZ ÉVES EMLÉKEZETE 1597-1997. Pápa, 1997, Jókai Mór Városi Könyvtár, 188 o. A magyar történetírásban tizenötéves háború néven számon tartott „hosszú török háború" (1591/93-1606) jelentős eseményeinek évfordulói egymást követik. Az érintett települések, régiók intézményei konferenciákat szerveznek, kiadványokat jelentetnek meg, amelyek mind egy-egy alkalmat jelentenek a háború és vele az egész korszak történetének alaposabb feltárására, az elért eredmények közzétételére. Ilyen lehetőséggel élt Pálffy Géza, az MTA Történettudományi Intézetének kutatója is, aki a A pápai vár felszabadításának négyszáz éves emlékezete 1597-1997 címmel írt tanulmányt Pápa 1597. évi visszafoglalásának történetéről. Az igényes kiállítású kötet a pápai Jókai Mór Városi Könyvtár kiadásában jelent meg, több helyi intézmény és vállalat támogatásával. A munka első részében kapott helyet magának a pápai hadjáratnak szentelt tanulmány, amelyet, hasonló teljedelemben, a tárgyalt eseményekre vonatkozó forrásokat magába foglaló okmánytár követ. A szöveget gazdag képanyag (korabeli ábrázolások Pápáról és ostromairól, egykorú iratok és nyomtatványok másolatai) egészíti ki, amelynek válogatását Hermann István, a kötet szerkesztője végezte. Pálffy Géza a tőle megszokott alapossággal, ugyanakkor élvezetes stílusban tárgyalja témáját. Miközben arra a kérdésre keres választ, hogy Pápa visszavétele „az 1597. esztendő sorsdöntő eseménye avagy pusztán mellékepizód az elhúzódó török háború történetében?", nem titkolja, hogy túl kíván lépni a szóban forgó hadjárat puszta történéseinek rekonstruálásán. Bevezetőjéből kiderül, hogy voltaképpen Pápa visszafoglalásának példáján akarja bemutatni mindazokat a nehézségeket, „melyekkel a bécsi katonai vezetésnek az évről évre vezetett hadjáratok idején minduntalan meg kellett küzdenie, a katonaság toborzásától kezdve annak ellátásán át az egyes akciók során felmerülő számtalan egyéb probléma megoldásáig." Másrészt azt vizsgálja, „milyen megterhelést jelentett Magyarország lakosságának egy-egy hasonló vagy... még nagyobb hadjárat." Véleménye szerint ugyanis csak az ilyen típusú kutatások és tényfeltárás segíthetnek annak megértésében, „miért járt igen hosszú időre Magyarország számára a tizenötéves háború oly súlyos következményekkel". Végül, mintegy programot sugallva hangsúlyozza, hogy az 1597. évi pápai hadjáratról írott tanulmányát, illetve a kötet okmánytárában szereplő források feltárását és közzétételét azon szükségszerű alapkutatások részének tekinti, „melyek elvégzését követően egyszer valóban elkészülhet a XVI-XVII. század fordulójának európai jelentőségű magyarországi eseménysorozatát feldolgozó monográfiája". Munkájához túlnyomó részt kiadatlan, főként bécsi levél- és kézirattárakban fennmaradt iratokat, jelentéseket, valamint imponáló mennyiségű nyomtatásban megjelent forrást és szakirodalmat használt fel, de kifejezetten arra törekedett — s ez külön erénye munkájának—, hogy az 1597. évi hadjárat keresztény hadseregét az egyes alakulatok származási helye szerinti eredeti források és szakirodalom segítségével mutassa be. így a magyar történészek számára ismertebb osztrák és német anyag mellett szép számmal vonultat fel itáliai és francia adatokat is. A hadjárat előzményeit és lefolyását időrendben tárgyaló tanulmány első része három rövidebb fejezetre tagolódik. Az elsőben áttekintést kapunk a pápai végvár szerepéről a török elleni védelmi rendszerben. A másodikban a szerző bemutatja a vár 1594. évi feladásának körülményeit, valamint a Pápát elhagyó katonák és tisztek sorsát. Végül a törökök tiszavirág-életűnek bizonyult pápai berendezkedését, illetve a pápai végvidéken kialakuló török-magyar érintkezés szokásait ismerhetjük meg. A következő, a tanulmány gerincét képező fejezet szól Pápa visszafoglalásának előkészületeiről és magáról az ostromról. A szerző először is emlékeztet arra, milyen jelentős vereségekkel (Eger eleste, mezőkeresztesi vereség) zárta az 1596. évet a császári hadvezetés, s hogy a kudarcok