Századok – 1999

Történeti irodalom - Sussarin V. P.: Rannij étap étnicseszkoj isztorii vengrov. Problemü étnicseszkogo szamoszoznanija (Ism.: Niederhauser Emil) III/631

649 TÖRTÉNETI IRODALOM V. P. Susarin RANNIJ ÉTAP ÉTNICSESZKOJ ISZTORII VENGROV. PROBLEMÜ ÉTNICSESZKOGO SZAMOSZOZNANIJA Moszkva, 1997, Rosszpén, 511 o. A MAGYAROK ETNIKAI TÖRTÉNETÉNEK KORAI SZAKASZA. AZ ETNIKAI ÖNTUDAT PROBLÉMÁI Vlagyimir Pavlovics Susarin már hosszú évtizedek óta foglalkozik a feudalizmus-kori magyar történelemmel, számos könyve és tanulmánya jelent meg ebben a tárgykörben. Az itt tárgyalt témán már hosszú ideje dolgozik, a könyv mintegy lezárása évtizedes kutatómunkának. A szerző az etnosz-elmélet alapján dolgozta fel adatait, ezt az elméletet elsősorban J. V Bromlej fejtette ki. Ennek lényege, hogy a középkorban is volt etnikum, etnosz, saját elnevezése szerint, amelynek fő jellegzetességei a közös származás és együvé tartozás tudata, a terület egysége, a másoktól való elkülönülés tudata. Ebben a tudatban persze az osztályviszonyok kialakulása során az osztálytudat is számításba veendő. Az etnikum saját magáról pozitív, másokról negatív sztereotípiákat alakít ki. A módszer és az elmélet alapjait bemutató első fejezet után a terjedelmes második az etnikai terület kialakulását mutatja be. Itt a helynevek és még inkább a régészeti anyag (temetők stb.) részletes elemzése alapján jelöli ki azt a területet, a Dunántúlt, a Tiszántúlt és Erdélyt, amelyen a magyar etnikum megtelepült. A Kárpát-medencei jelenlét előtti korszakkal Susarin nem foglalkozik. A magyarok előtt itt különböző etnikumok éltek, de a magyarok idejövetelének az idejére érdemben már csak szláv lakosság volt itt. Ezen belül a dunántúli és a morva lakosság más etnikai-szociális közösséghez tartozott. A terület rekonstrukciójához Kniezsa István ismert térképét használja, természetesen kiegészítve az azóta ismeretessé vált régészeti leletekkel. Erdélyben az ún. Királyföldön az ide érkező szász telepesek már magyar településekre akadtak. A következő fejezet a törzsszövetség korát tárgyalja a 9. sz. végéig. Itt az egyetlen forrás Dzsajhani feljegyzése, amely Ibn Ruszta munkájában maradt fenn, és a 870-es évek helyzetét mutatja. A Dzsajhani-féle közlésből kitűnik, hogy a magyaroknak ekkor már megvolt az etnikai öntudatuk, hogy ők magyarok, a forrás megnevezését Györffy György nyomán modzsgeri-nek olvassa. Tehát ez az önelnevezés, az etnonim. írásban először itt kerül elő, hogy mióta létezhetett, arra nagyon sokféle elmélet van, Susarin csak a megjelent szakirodalomra utal. A forrásból kiderül, hogy az etnikumnak van saját területe. A magyarok etnikonja, vagyis a mások által használt elnevezésük változó, bizánci forrásokban 18 féle adat található, de a legelterjedtebb a Hungari, amely az onogur népnévből alakult valószínűleg szláv közegben, onnan került nyugatra. Az is kiderül, hogy a magyaroknak van sztereotípiájuk a rómaiakról, a kazárokról és a szakaliba etnikumról, ez valószínűleg a szlávokat jelenti, tehát ezekről tudtak, ez is az etnikai öntudat része. A következő fejezet a Duna-medencei terület megszerzését és a kora-feudális államiság korát, vagyis a 10. századot tárgyalja. Erre vonatkozólag természetesen Bíborbanszületett Konstantin a fő forrás, akit magyar vezérek is tájékoztattak 948 táján. Az etnikai öntudathoz, az ön-sztereotípiához itt már hozzátartozik, hogy csak a magyarok döntötték meg a nagymorva államot, hogy vitéz harcosok, hogy nem voltak alárendelve a kazároknak, hanem azoktól függetlenek voltak. Hozzátartozott az öntudathoz, hogy a magyarok hét törzsre oszlanak meg, hogy korábbi hazájuk Levédia volt. Mások rendíthetetlen szavartoi-nak mondják őket, ez is az öntudat része. Árpád megválasztása és az, hogy ő a főfejedelem, nem etnikai, hanem nemzetségi öntudat kérdése. A Konstantinnál előforduló arhon talán a magyar úr szó fordítása. Hozzátartozott az öntudathoz, hogy a magyarok egy része elszakadt és keletre vándorolt, amit azután a 13. században Julianus utazása igazol. A csatlakozó kabar-kavar törzsekről Susarin megállapítja, hogy autosztereotípiájuk szerint lázadók, hogy kazár származásúak, de valószínűleg hamar asszimilálódnak és átveszik a magyar nyelvet. Susarin nem ad igazat Györffynek, hogy egyéb etnikai csoportok is lettek volna köztük. Nincs önelnevezésük. A magyar öntudatban nincs szó arról, hogy a 9. sz. végén bizánci