Századok – 1999

Beszámoló - Konferencia a 19. századi magyar liberalizmusról (Kőrösi Zoltán) III/617

622 BESZÁMOLÓ azonban illúziók is tarkították. A nemzeti problematikát nem tartotta fajsúlyosnak, mert szerinte az az európai fejlődés irányának megfelelően egyre jelentéktelenebbé válik. Megjegyezte viszont, hogy a magyar nemzetre kitüntetett szerep hárul Közép-Európa kis népei között, mivel azokat csakis egy erős állammal való kapcsolat mentheti meg az orosz terjeszkedéstől. Németh G. Bélát követően Miru György tanársegéd (KLTE) tartotta meg előadását Kísérlet a liberalizmus demokratikus irányú továbbfejlesztésére Schvarcz Gyula politikai gondolkodásában címmel. Miru György előre bocsájtotta, hogy az 1867 utáni fiatal értelmiségi generáció feladata lett volna a továbbra is meghatározónak számító liberális eszmerendszer továbbfejlesztése, vagyis a társadalom állandóan változó érdekeinek a politikába történő folyamatos beemelése. 1848-49 eseményeinek és a tömegmozgalmak térhódításának, továbbá a radikális és szocialista tanok előretörésének hatására azonban ez a csoport elfordult a demokrata eszméktől és képtelen volt az érdekegyeztetés szemléletének megújítására. Míg Eötvös — aki maga is óvatosan tekintett az egyenlőséggondolat felé — még az egyéni szabadság és a politikai szabadság egyensúlyának megteremtésére gondolt, addig az új generáció ellentétet vélt felfedezni a kettő között. Az egyéni szabadságot általánosabb érvényűnek tekintette, az ember veleszületett, elidegeníthetetlen jogaként kezelte, a politikai szabadságjogokat viszont állami, nemzeti érdekekre hivatkozva egyre inkább feltételekhez kötötte. Ehhez a generációhoz tartozott a magát szabadelvű magyarnak valló Schvarcz Gyula is, aki azonban liberális kortársainak többségével ellentétben nem idegenkedett az egyenlőségeszmétől. A politikai szabadságról vallott nézeteit Kossuthéval rokoníthatjuk. Schvarcz nem fogadta el azt az álláspontot, hogy a szabadság önmagában alkalmassá tesz a szabadságra. Nem elégedett meg az érvényesülés feltételeit pusztán deklaráló állam koncepciójával. A fejlődés érdekében beavatkozó állam híve volt, amelynek modernizátor, civilizáció-terjesztő szerepet szánt. Az állami részvétel szükségességét a társadalom felkészületlenségével hozta összefüggésbe. A demokratizálás eszközét a közművelődés fejlesztésében látta, ezért dolgozta ki a hozzáférhetőséget biztosító, ingyenes és kötelező népoktatást megcélzó közművelődési reformját. A politikai jogok gyakorlását írni-olvasni tudáshoz kötötte ugyan, meg volt azonban győződve arról, hogy az oktatás reformja előbb-utóbb általános választójogot eredményez. Azon kevesek közé tartozott, akik a szabadság ellentétét nem az egyenlőségben, hanem a megszilárduló belső társadalmi hierarchiákban látták, a polgárosodás biztosítékát pedig a demokráciában fedezték fel. Müller Rolf PhD-hallgató (KLTE) előadása a Szabadságelmélet és demokrácia Beksics Gusztáv politikai gondolkodásában címet viselte. Az előadó megállapította, hogy Beksics mélyen hitt a liberális eszmékben akkor is, amikor már mind többen fordultak el tőle. Nagy hatással volt rá Eötvös József munkássága, így nem véletlen, hogy figyelme az Eötvös-féle uralkodó eszmék: a szabadság, az egyenlőség és a nemzeti gondolat felé fordult. Nézetrendszerét is e három elv sajátos összeforrása jellemzi. Liberális meggyőződése szerint minden szabadság alapját az egyéni szabadság képezi. Ennek védelmében foglalkozott többek között a közigazgatási bíróság felállításával és a bűnvádi eljárás reformjával. Fontosnak tartotta ugyanakkor a nemzeti érdekek védelmét is. Ezekre nézve a legveszedel-