Századok – 1999

Közlemények - Pesti Sándor: A törvényelőkészítés folyamatának fejlődése a dualizmuskori Magyarországon III/579

TÖRVÉNYELŐKÉSZÍTÉS A DUALIZMUSKORI MAGYARORSZÁGON 591 dása a parlamentáris intézményrendszer hatékony működtetésében. Másrészről azonban nyilván nem volt véletlen a bizottsági szerep ezen fokozódása. A meg­növekedett jogalkotói munka, a törvényhozási tárgyak komplexebbé, nagyobb sza­kértelmet igénylővé válása egyaránt elfelé terelték a parlamenti rendszereket. Ezen ellentmondás feloldását is jelenti majd a XX. században a hatalommegosztás montesquieux-i elvének elmosódása, illetve a párt- és frakciófegyelem megnöve­kedése. Ezen változások hatására a kormányzat és a parlamenti többség kvázi összeolvadt, a különálló személyes, sőt intézményi felelősség jelentősége nagymér­tékben csökkent, és a többség kollektive vált felelőssé tevékenységéért a neki bizalmat szavazó állampolgárok előtt. (Ezt mutatja a kormány bizalmatlansági indítvány útján történő megbuktatásának megnehezítése és megritkulása a nyu­gati demokráciákban. Az igazi bizalmi szavazássá tkp. a választások váltak.) A megnövekedett pártfegyelem pedig segíti a harmonikus munkát a többséget kép­viselő egyes intézmények között (kormány, a plénum többsége, a bizottságokban helyet foglaló kormánypárti képviselők). így a bizottsági szerep megnövekedésével is lehetővé válik az egységes, koherens jogalkotás. Fontos problémára világit rá Beöthy akkor is, amikor a bizottságok szakér­telem- és információhiányából adódó nehézségekre utal. Ezen nehézségekkel va­lóban hamarosan szembetalálták (és részben máig találják) magukat a bizottsá­gok. A megoldást itt is a már említett harmonikus együttműködés jelenti a ha­talom aktorai között. Fontos, hogy a kormányzati szervek ellássák a szükséges információkkal az illetékes bizottságokat, jó együttműködés alakuljon ki a minisz­tériumok (és azok irányítói) valamint a szakbizottságok között. Elengedhetetlenné vált a bizottságok szakmai jellegének erősítése, részben a kormányzati szakértők, részben (a pártparlamentarizmus kialakulásával) a frakciószakértők, részben pedig magukhoz a bizottságokhoz rendelt szakértők révén. Ami pedig Beőthynek a bizottságok felelőtlenségéről mondott szavait illeti, meg kell jegyezni, hogy a bizottságok tagjai is parlamenti képviselők, és e minőségükben bizottsági munkájuk során ugyanúgy felelősséggel tartoznak az őket megválasztó állampolgároknak, mint a plénumban folytatott tevékenységük esetén. Másfelől min­denképpen ki kell emelni, hogy a bizottságok a dualizmus során mindvégig csupán törvényelőkészítő, javaslattevő, véleményező szerepet töltöttek be, ügydöntő szerepet sohasem. (Erre az első próbálkozások majd a 30-as években történnek.) Tehát a bizottságok minden javaslatáról, előterjesztéséről a plénumon szavazás történt. Az osztályok jogszabályelőkészítő szerepének kikerülése a házszabályokból végül 1913-ban következett be. Ez a házszabályrevízió az 1912-es parlamenti bot­rányok után, az ellenzéki bojkott idején történt, így sem a bizottságban, sem a plénumon nem került sor vitára. A revízió egyébként sem erre koncentrált, annak legfontosabb elemei az obstrukció lehetőségének végleges megszüntetését, a par­lamenti működés hatékonyabbá tételét szolgálták. Mintegy mellékesen döntöttek arról, hogy megszüntetik a törvényelőkészítés eddig elméletileg létező kettősségét, konkrétan az osztályok törvényelőkészítő szerepét.5 3 53 A Képviselőház házszabályai 1913. 125.§. Az 1920-as Nemzetgyűlés azonban az 1912. évi házszabályokat fogadta el működése alapjául, így egy időre — elméletleg legalábbis — újra vissza­kerültek az ügyrendbe az osztályok. Véglegesen az 1928-as házszabályrevízió szüntette meg őket.

Next

/
Thumbnails
Contents