Századok – 1999
Közlemények - Pesti Sándor: A törvényelőkészítés folyamatának fejlődése a dualizmuskori Magyarországon III/579
588 PESTI SÁNDOR gyüttesen tárgyalják.4 3 Ez a módosítás része volt Tisza azon törekvésének, amely a magyar parlament működésének hatékonyabbá tételét, az obstrukció végleges letörését szolgálta. Végül ugyancsak 1913-ból származik az a változtatás, mely szerint a törvényjavaslatok harmadszori olvasása előtt észlelt koherenciazavar esetén az elnöknek újra össze kell hívnia az illetékes bizottságot, amely „a felmerült ellentmondások kiegyenlítése s a javaslat egyes szakaszainak egymással összhangba hozatala iránt javaslatot tenni tartozik".44 VII. Miközben a törvényelőkészítés rendszere a házszabályban 1874-től lényegében változatlan maradt, a gyakorlatban épp ezen időszak volt az, amely a szakbizottsági rendszer elterjedését és az osztályok törvényelőkészítő szerepének elhalását hozta. Ez igazolja azt is, hogy miért uralta a házszabályviták tematikáját egészen a századfordulóig a jogszabályelőkészítés rendszerének mibenléte. (Csak ezt követően — az obstrukciók általánossá válásával — vette át a főszerepet e téren az ellenzéki jogok, ill. a parlamenti működés hatékonyságának kérdése.) Tisza Kálmán miniszterelnöksége idején egyre ritkábban hívták egybe az osztályokat, miközben a szakbizottságok törvényelőkészítő szerepe általánossá vált. Az elnök rendszeresen kiadta a benyújtott törvényjavaslatokat az arra illetékes bizottságnak, majd a bizottság munkájának végeztével annak előadója kérte a plénumon a ház engedélyét az osztályülési tárgyalások mellőzésére. Ezt rendszerint meg is kapta. így aztán a többségnek nem volt sürgős a megváltozott helyzet házszabályban történő megjelenítése, nem volt értelme fölösleges vitákat gerjeszteni. Sokan ugyanis — főleg az ellenzék oldaláról — nehezen emésztették meg az új rendszert, részben hagyománytiszteletből, részben pedig attól való félelmükben, hogy csökken a beleszólási lehetőségük a törvényalkotási folyamatba, ragaszkodtak a régi osztályülési tárgyalásokhoz. Tisza tehát nem véletlenül jelentette ki az 1875-ös házszabályrevízió bizottsági vitáján, hogy „az osztályok végleges eltörlésére nem fektet súlyt, miután ezt gyakorlatilag már megoldottnak látja az által, hogy minden egyes tárgynál a szakbizottsági előadó kérheti az osztálytárgyalás mellőzését".45 A kérdés rendezése bizottsági szinten 1887-ben is felmerült. A házszabályelőkészítő bizottság ülésén a későbbi előadó 15 pontban foglalta össze az esetleges módosításokat, melyek között szerepelt a következő is: „Fenntartassék-e az osztályok intézménye, avagy sem és eltörlésük esetén pótoltassék-e ezen intézmény a képviselők előzetes tájékoztatása czéljából az ún. egész ház bizottsága, vagy valamely más czélravezető intézmény által?" A bizottság azonban mellőzte a kérdés megvitatását, így a plénum elé már javaslat formájában sem került.4 6 A Tisza-korszak kezdeti éveiben egyes képviselők olykor még hangot adtak fenntartásaiknak. Ez történt 1877-ben is, amikor „A magyar korona országai és ő Felsége többi országai és királyságai közt létesített vámszövetségről" szóló tör-43 Uo. 191.§. 44 Uo. 228.§. 45 Nemzeti Hírlap 1875. április 21. 46 Pesti Napló 1887. március 19.
