Századok – 1999
Közlemények - Pesti Sándor: A törvényelőkészítés folyamatának fejlődése a dualizmuskori Magyarországon III/579
TÖRVÉNYELŐKÉSZÍTÉS A DUALIZMUSKORI MAGYARORSZÁGON 585 sék egy 15 tagú állandó pénzügyi bizottságot választani, melynek feladata lenne azon idő alatt, míg a jelen képviselők megbízása tart, minden, pénzügyekre vonatkozó ügyekben, ennélfogva az adókra vonatkozó törvényjavaslatok ügyében is, a háznak véleményt adni, az államköltségvetést és a berekesztett számadásokat előleg megbírálni és annak eredményét a ház elé terjeszteni."2 2 Ez a bizottság tehát a következő évi költségvetés és adótörvények elfogadása után nem oszlott fel, hanem az egész ciklus ideje alatt fennmaradt, és véleményezte a pénzügyi jellegű előterjesztéseket. A következő két országgyűlés szintén választott a ciklus elején pénzügyi állandó bizottságot2 3 , majd (mint láttuk) az 1874-es házszabálymódosítás ezt kötelezővé is tette. Úgyszintén az 1865-68-as országgyűlés ideje alatt hozták létre a vasúti állandó bizottságot, 15 taggal.2 4 (Említettük már, hogy a házszabályba csak ezen országgyűlési ciklus végén, 1868. decemberében került bele állandó szakbizottság alakításának lehetősége, az élet tehát itt is megelőzte a jogi szabályozást.) Az 1874-es revízióig még egy törvényelőkészítéssel foglalkozó állandó bizottság alakult, a tanügyi bizottság. Ez tulajdonképpen abból a különbizottságból nőtt ki, melyet 1870 áprilisában hoztak létre Eötvös József javaslatára, a közép- és felsőfokú oktatással foglalkozó törvénycsomag előzetes véleményezése céljából.25 Ez a bizottság munkája végeztével nem oszlott fel, egyéb oktatással kapcsolatos kérdésekben is állást foglalt. A következő országgyűlés elején pedig már mint állandó szakbizottságot választják újra.2 6 Az 1874-es, nagyjelentőségű módosítással megkezdődött az osztályok elsorvasztása. Hiába voltak házszabályi szinten egyenrangúak a szakbizottságokkal, ekkor már nyilvánvaló volt, hogy a jövő a szakbizottságoké, és az osztályok csak a hagyományok iránti tiszteletből, a radikális váltástól való félelemből maradtak meg. Az — akkor még — ellenzéki Tisza Kálmán ezt ki is mondta a módosítás parlamenti vitájában: „... ha az osztálytárgyalások a legfontosabb tárgyakra nézve megszűnnek - a mire azt hiszem, ez lenne az első lépés és lassanként oda fogunk jutni, hogy meg fognak szűnni..."2 7 V. Az 1874-es módosítás vitáján a javaslatok előkészítésének egy újabb aspektusa is megjelent. A módosítás előírta, hogy — szemben a sorshúzással létrehozott osztályokkal — az állandó bizottságok minden ülésszak elején választás útján alakíttatnak újra.2 8 Ezzel kapcsolatban Tisza Kálmán kinyilatkoztatta, hogy csak abban az esetben fogadja el a szakbizottsági rendszer előtérbe kerülését, amenynyiben azokba minden párt delegálhat képviselőket, mégpedig előzetes egyeztetés alapján.2 9 A miniszterelnök, Bittó István erre garanciát adott: „Súly fektettetik 22 Képviselőházi Napló 1865-68. V k. 252. 23 Képviselőházi Napló 1869-72. II. k. 26. és 1872-75. I. k. 27. 24 Képviselőházi Napló 1865-68. VII. k. 49. 25 Képviselőházi Napló 1869-72. VIII. k. 70. 26 Képviselőházi Napló 1872-75. I. k. 46. 27 Képviselőházi Napló 1872-75. XIII. k. 106. 28 Uo. 104. 29 Uo. 106.
