Századok – 1999

Közlemények - Pesti Sándor: A törvényelőkészítés folyamatának fejlődése a dualizmuskori Magyarországon III/579

TÖRVÉNYELŐKÉSZÍTÉS A DUALIZMUSKORI MAGYARORSZÁGON 583 változás lényege tehát, hogy míg eddig az osztályok, mint az előkészítés fő szervei mellett a különbizottságok alárendelt szerepet tölthettek be csupán, és törvényjavaslatok esetében kötelező volt az osztályülési tárgyalás, ezután teljesen egyenrangúvá vált a két intézmény, a törvényjavaslatok előkészítésére egyedül is jogosulttá váltak a szakbizottságok. Egyszersmind kötelezővé tette a házszabály 11 állandó szakbizottság megalakítását. Ezek az igazságügyi, a pénzügyi, a közlekedésügyi, a közoktatásügyi, a védelmi, a könyvtári, a mentelmi, a számvizsgáló, a kérvényi, a gazdasági és a napló-bíráló bizottság. (Ezek közül természetesen nem mindegyik foglalkozott törvényelőkészítéssel.) Ezen felül pedig a ház egyes ügyekre, ad hoc jelleggel továbbra is alakíthat külön bizottságokat.1

5 A szakbizottságok „egyenjogúsítása" a többi paragrafuson is átvezetésre került, egyetlen megszorítással. A 104. szakaszban rögzítették ugyan, hogy „a minisztérium által előterjesztett törvényjavaslatoktól az osztályülési, illetőleg bizottsági tárgyalást megtagadni nem lehet", a következő mondatban — az egész szabályozás koherens jellegét megzavarva — az alábbiakról rendelkeztek: „Midőn valamely állandó vagy szakbizottság jelentését a ház elébe terjeszti, a miniszter, az indítványozó képviselő, vagy a bizottság előadója indítványozhatja, hogy a kérdés az osztályok mellőzésével egyenesen a házban tűzetik napirendre." 1

6

Ε szerint tehát az osztályok kiiktatását külön kérni kellett a háztól. Ez a korlátozás nyilvánvalóan a hagyományokhoz mereven ragaszkodók megnyugtatását szolgálta, a gyakorlatban azonban — a napló tanúsága szerint — nem volt jellemző az előkészítés megkettőzése, az előterjesztők rendre kérték az osztályok mellőzését, a plénum pedig rendre megszavazta ezt. IV. A gyakorlat egyébként is több szempontból jóval elébe ment a jogi szabályozásnak. Deák Ferenc már az 1865-ben összehívott országgyűlés 43. ülésén (1866. március 20.) javasolta egy 12 tagú előkészítő testület létrehozását, melynek feladata lenne előterjesztést tenni különböző szakbizottságok megalakítására: „... igen sok fontos tárgyra nézve, melyek az országgyűlés mielőbbi gondoskodását meg kívánják, jó volna bizottságokat választani. Ugyanezen bizottságok választását és különösen hatáskörük megszabását rögtönözni alig lehetne czélszerűen. Arra kérném a t. házat, nevezzen ki egy 12 tagú bizottságot, mely megállapítsa mindezen tárgyakat: hány bizottság neveztessék ki? hány tagja legyen egyiknek, másiknak? minő tárgyak tartozzanak egyikhez, másikhoz? melyik tárgy fölött készítsen törvényjavaslatot, és melyiknek elégséges csak előmunkálatokat készíteni és adatokat gyűjteni? és mivel megeshetik, hogy egyik vagy másik bizottságnak tárgyai belevágnak a másik bizottság körébe is: miként érintkezzenek ezen bizottságok egymással?"1

7 A megalakult grémium a bizottságok létrehozásakor az alábbi szempontok figyelembevételét ajánlotta: 1. a ház minden tagja részt vehessen valamelyik bizottság munkájában 2. a bizottságok a „kellő szakképzettség igényeinek" megfe-15

Uo. 104. és 107. 16

Uo. 110. 17

Képviselőházi Napló 1865-68. I. k. 367.