Századok – 1999
Közlemények - Lukács Lajos: E. J. Monson főkonzul működése a Lónyay-kormány időszakában III/561
A PESTI ANGOL KONZULÁTUS MEGALAKULÁSA 1872-BEN 575 A parlamenti és delegációs viharok egyéb problémákkal is bonyolódnak, amikor a fokozódó állami deficit szorításából szabadulni óhajtva újabb államkölcsönök felvételére kerül sor. Ennek során eredményes tárgyalások folytak a londoni, a párizsi és a bécsi Erlanger nemzetközi bankházzal 120 millió forintos kölcsön felvételéről. A parlamentben e tárgyban éles vitákra került sor és a bizalmatlanság fokozódott Kerkápoly pénzügyminiszterrel szemben, akinek képességeit kétségbe vonták. Lónyay érvelései hatástalanok maradtak és tehetetlensége csak fokozódott.54 A végső lökést a Lónyay-kormány bukásához egy mondhatni könyörtelen és gátlástalan parlamenti támadás adta meg. Monson részletesen tájékoztatja Granville külügyi államtitkárt arról a botrányról, melyet Csernátonyi szélsőbaloldalinak jelzett ellenzéki képviselő szavai váltottak ki az alsóház 1872. november 18-i ülésén. A támadás először Pauler Tivadar igazságügy-miniszter ellen irányult egy bizonyos bírói kinevezés kapcsán - miután az illetőről kiderült, hogy a magyar nyelvet nem is ismeri. Mindez párosult az állami deficit okaival kapcsolatos fejtegetésekkel. Végül pedig a nyílt és félreérthetetlen támadás célpontja maga a miniszterelnök lett. Csernátonyi a róla ismert indulatosságával jelentette ki Lónyayról, hogy tisztességtelen módszerekkel vagyonának szaporítását helyezte előtérbe, ami egy vezető államférfihoz méltatlan, miközben országosan jelentős gazdasági bajok tapasztalhatók, az államháztartás a csőd szélére került és az elszegényedés fokozódott. " ... a kirobbant heves támadás gróf Lónyay személye ellen irányult, viharos lázadás körülményei között, a megszokott hangnemben. Ezek után a miniszterelnök láthatóan elvesztette lélekjelenlétét és miután kijelentette, hogy vagyonának megszerzése egyszerű következménye volt becsületes szorgalmának, megengedheti magának, hogy a heves és sértő vádakat a legnagyobb becstelenségnek, gyalázkodásnak minősítse." A felszólalást súlyos zűrzavar követte és a sarokba szorított Lónyay válasza nem tudta a felkorbácsolt kedélyeket megnyugtatni. Monson értesülései szerint a kormányfő lemondása már csak napok kérdése és e tekintetben nem számíthat saját pártjának oltalmára sem. Külsődlegesen még védelmére keltek, azonban a kulisszák mögött visszavonulását szorgalmazták.55 Deák Ferenc ugyan nagyrabecsüléssel nyilatkozott Lónyayról és felmentette az ellene felhozott vádak alól a kiegyezés létrehozása körüli érdemeit hangoztatva, de végső soron maga is egy új kormányfő kijelölését tartotta kívánatosnak.5 6 Mindezek után nem meglepő, hogy 1872. november 29-én Monson táviratban közölte Londonnal a Lónyay-kormány lemondásának hírét. Négy nappal később már az angol külügyi hivatal értesülhetett arról, hogy Szlávy József a Lónyay kormány földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszterét nevezték ki miniszterelnökké.5 7 A magyarországi változások hátteréről, Lónyay bukásának mélyebb 54 Monson Granvillenek, Pest, 1872. nov. 6. (Uo. 802-642/60); nov. 12. (Uo. 802-669/62); nov. 20. (Uo. 802-684/64). 55 Monson Granvillenek, Pest, 1872. nov. 19. (Uo. 802-683/63); Buchanan Granvillenek, Vienna, 1872. nov. 20. (Uo. 799/311); Vó. Gratz: Dualizmus. I. m. I. 122. és köv. 56 VÖ. Kónyi Manó: Deák Ferencz beszédei. I-VI. Budapest, 1903. VI. 351. és köv.; Ferenczi: Deák. I. m. III. 384. és köv. 57 Monson Granvillenek, Pest, 1872. nov. 29. (Uo. 802-699/65. Távirat); dec. 3. (Uo. 802-711/66).
