Századok – 1999
Közlemények - Lukács Lajos: E. J. Monson főkonzul működése a Lónyay-kormány időszakában III/561
562 LUKÁCS LAJOS tudomást arról, hogy Metternich és Aberdeen egyetértő álláspontja elvetik a tervet. Annak ellenére, hogy ugyanezen időszakban a külügyi hivatal székébe Palmerston lord került és a bécsi angol követség vezetését a Gordon helyére lépő Ponsonby lord vette át - az alaphelyzet nem változott.1 A pesti angol konzulátus pozitív kezdeményezéssel 1848 tavaszán merült fel ismét, miután a Batthyánykabinet pártolólag karolta fel az ügyet a bécsi osztrák és angol körök előtt. Viszont Blackwell Londonba utazva meglepetéssel tapasztalhatta, hogy Ponsonby lord ez ügyben semmiféle kezdeményezést nem tett és Palmerston lord sem kívánta a Bécs számára irritáló kérdést bolygatni. Az 1848/49-es kiélezett események időszakában a terv érthetően háttérbe szorult.2 Metternich-rendszerének bukása így nem hozott érdemleges változást a pesti angol konzulátus felállításának ügyében és még inkább megrekedt a kérdés az 1850-es években, a Bach-rendszer körülményei között. Miután az 1859-es vesztes észak-olaszországi háború hatásaként a centralizációs politika sokat vesztett erejéből, bizonyos lehetőségek nyíltak a régebbi tervek előtérbe kerülésére. Ámbár közvetlenül a pesti angol konzulátus ügye még váratott magára. De az angolok érdeklődése végső soron ez irányba mutatott, amikor sor került 1861-ben Alexander Graham Dunlop magyarországi küldetésére. A nevezettnek az 1861-es év első felében főképpen Pesten kifejtett tevékenysége messzemenőleg kiváltotta lord Bloomíield bécsi angol követ és lord Russell angol külügyi államtitkár dicséretét - miután az 1861-es magyar országgyűlés körüli problémákról tárgyilagos információkhoz jutottak. Egy kedvezőbb helyzetben a tevékeny angol megbízott működése elvezethetett volna egy állandóbb jellegű pesti megbízatáshoz - valóra váltása Dunlop szándékaival egyezett. Ennek viszont ellentmondott Bécs magatartása. Egy állandóbb jellegű angol képviselet gondolata szinte elviselhetetlennek tetszett az osztrák kormánykörökben. Dunlop viszonylag ártatlan szereplését is sokallták és 1861 májusában Rechberg gróf osztrák kormányfő ragaszkodott Dunlop visszahívásához, aminek a Palmeston-kormány eleget is tett.3 Az ügynek angliai visszahatása ennek ellenére nem záródott le. Ezt világosan jelezte a magyarbarát hírében álló T. Ducombe képviselő felszólalása az angol alsóházban 1861. július 16-án. A nevezett határozottan kiállt egy angol konzulátus pesti létesítése mellett - aminek gyakorlati következményei egyelőre nem lettek.4 Az 1860-as évek első felében, a Schmerling-provizórium körülményei között, a felújított centralisztikus politika légkörében — a magyar országgyűlés feloszlatása után — szó sem lehetett a pesti angol konzulátus ügyéről. Viszont a Schmerling-rendszer bukása, 1865-öt követően és a magyar országgyűlés ismételt összehívása közepette, a helyzet enyhülni látszott. Robert Burnett D. Morier sze-1 Vo. B7. (Péterfy Jenő): Egy angol Magyarországról 1843-1851. Budapesti Szemle. 1895.; Horváth Jenő: A pesti angol konzulátus kérdése 1841-1848. Közgazdasági Szemle. LI. 1921.; Kabdebo Tamás: Joseph Blackwell és a pesti angol konzulátus terve az 1840-es években. Századok. 1984. 6. sz.; Ua: Blackwell küldetése. Budapest, 1990.; Joseph Andrew Blackwell magyarországi küldetései 1843-1851. (Szerk. Haraszti-Taylor Éva; Urbán Aladár). Budapest,1989. 2 Vö. PJ.: Egy angol Magyarországról. I. m.; Horváth Jenő: Blackwell András József angol ügynök magyarországi küldetései 1843-1848. Budapesti Szemle. CCXII-CCXIII. 1929. 3 Lásd: Lukács Lajos: Anglia és a magyar kérdés 1860-61-ben. Mr. Graham Dunlop magyarországi küldetése. Századok. 1990. 2. sz. 4 Parliamentary Debates 3rd Series. CLXIII. London, 1861. 1001-1006.
