Századok – 1999

Közlemények - Miru György: A reformpolitika esélyei a kiegyezést követő években III/543

A REFORMPOLITIKA ESÉLYEI A KIEGYEZÉS UTÁN 559 Demokrata tájékozódása megvédte attól, hogy a nemzetteremtés problémáját a nemzetvédelemre egyszerűsítse, hogy a magyarság céljait egyedül a nemzetvédelemben lássa, mint kortársai közül egyre többen. A reformok sorsa A Reformpárt szervezésére ellentmondásosan reagáltak a pártok és a politikai közvélemény. Az ellenzéki sajtó élesen támadta, mert a Deák-párthoz kötődő csoportnak tekintette őket. Ε véleménye abból fakadt, hogy a párt elsősorban a Balközépet bírálta, s jelölteket is főként ellene állított. A kiegyezés platformján álló Korunk űgy tekintett a Reformpártra, mint amely a Balközépből vált ki, s annak szétbomlasztására törekszik (1872. 51. sz.). A Deák-párt igyekezett elmosni a különbségeket, s a választásokon is magához számolta a Reformpárt mandátumot nyert jelöltjeit, sőt hasznot is akart húzni a politikai mozgalomból, hogy hangsúlyozhassa saját maga reformjellegét.67

De a Reformpárt ragaszkodott függetlenségéhez, s visszautasította azt, hogy bármely párt magába olvassza (Szabad Sajtó 1872. 49. sz.). Hiába állítottak több választókerületben is jelölteket, alig jutottak be közülük néhányan a parlamentbe, ezért a többi párt tagjai közt kezdtek szervezkedni, de így is frakciójuk a Ház törpe kisebbsége maradt. Önálló klubot alakítottak, a felirati vitában saját tervezettel álltak elő, mégsem tudták a politikát érdemben befolyásolni, javaslataikat, reformelképzeléseiket megvalósítani. A Reformpártot hamarosan elnyelték azok az átrendeződési folyamatok, amelyekben több volt ataktikai megfontolás, mint a reformerség formáinak keresése. A Ghyczy-féle Középpárton át érkeztek meg az 1875-ös fúzióval megteremtett nagy pártegységbe, a Szabadelvű Pártba. Mindegyik szerveződési forma képviselői a liberálisok összefogására törekedtek, mert úgy látták, hogy a polgári reformok útjában leginkább a dualista rendszerbe és pártjaiba beépült konzervatív elemek állnak. Abból a feltevésből indultak ki, hogy a kiegyezés kérdésétől függetleníthetők a társadalmi problémák és azok megoldásai. Megpróbálták a mindinkább pozícióféltésbe, állagőrzésbe merevedő és kiüresedő, a szabadságjogokat szelektíven kezelő uralkodó liberalizmust továbbfejleszteni. De a polgári érdekeltségű értelmiség érveit kiaknázták azok a politikai körök, akik a rendszer meglévő kereteiben történő stabilizálására törekedtek. A pártfúzióban realizálódó tényleges átrendeződés, miközben az államcsőd fenyegetett, sokkal inkább szolgálta a dualizmust elfogadó és működtető kormányok politikai hátterének biztosítását, az alkotmányos játékszabályok fenntartásával, mint a liberálisok egy pártba szervezését, vagy a közjogi konfliktusok meghaladását. A Függetlenségi Párt megalakulásával a közjogi szembenállás újraképződött, Tisza Kálmán pedig Andrássy stabilizációs politikájának örökébe lépett. Hosszú miniszterelnöksége alatt számos törvény született, de a társadalmi jogegyenlőség szélesítését egy sem vállalta fel. Tisza a deák-párti kormányok terhes örökségét, a polgári jellegű társadalmi reformoltat utódaira hagyta. 67

„a reformpárt felesleges dolgot cselekszik midőn a Deákpárton kívül foglal állást. Mert azon párt, mely öt év alatt összes államjogi viszonyainkat, tanügyünket, igazságszolgáltatási, közigazgatási rendszerünket stb., a kor szellemében reformálta, — azon párt, mely mindenütt a modern állameszmék zászlaját lobogtatta és diadalra vitte, — mi egyéb e párt, mint reformpárt a szó legnemesebb értelmében?" Toldy István (Bp. 1891. új kiadás) 260.