Századok – 1999
Közlemények - Miru György: A reformpolitika esélyei a kiegyezést követő években III/543
A REFORMPOLITIKA ESÉLYEI A KIEGYEZÉS UTÁN 555 birodalmi politika elvonja azokat az erőforrásokat, amit a közoktatás, az ipar, a mezőgazdaság, a kereskedelem, az infrastruktúra, a közegészségügy, a szegényügy, az igazságszolgáltatás és a közigazgatás javítására kellene fordítani.4 9 Már ekkor figyelmeztetett arra, hogy nem lehet a társadalomra hárítani ezeket a feladatokat és főként költségeit, hanem az államnak kell kezdeményezőként fellépnie. Később a német egységfolyamat lezárulásával, arra a meggyőződésre jutott, hogy hiábavaló a dualista szerkezet átalakulását a külpolitikai feltételek megváltozásától várni, s mivel a kiegyezést az uralkodóval és a birodalom másik részével kötött szerződésnek tekintette és nem tartotta azt egyoldalúan felmondhatónak, elfogadta a 67-es rendezést. A diplomáciai remények elmúltával több ellenzéki képviselő tért át a 67-es alapra. Schvarcz és a Reformpárt tagjai egyelőre nem látták megváltoztathatónak a kiegyezést, ezért az eredménytelen közjogi küzdelmek helyett megpróbáltak a fennálló politikai keretek közt előrelépni, azokban a kérdésekben, amelyek felett a magyar törvényhozás szabadabban rendelkezhetett. Ezúton akarták megerősíteni a társadalmat és a magyar államot, hogy idővel alkalmassá váljon a függetlenség feltételeinek kivívására. Tehát ők is a 67-es alapú reformpolitika híveivé váltak, s azt gondolták a belső reformok kérdése elszakítható a kiegyezés problémáitól. A Reformpárt nem akart a kormány feltétlen támogatója lenni, hanem szabadelvű ellenzékeként, szigorúan ellenőrizve azt, szabadelvűségre akarta sarkallni. A pozitivista műveltségű és etatista szemléletű Schvarcz sem bízott a társadalmi kezdeményezésben, ezért az államot ösztönözte a polgárosodás ügyének előmozdítására. Már a hatvanas években felmérte a magyar társadalmat abból a szempontból, hogy mely rétegei képesek akár műveltségük, akár gazdasági erejük által bekapcsolódni a polgárosodásba. Arra az eredményre jutott, hogy nyugat-európai értelemben nincs is magyar társadalom, vagyis hiányzik az állampolgári jogegyenlőségen nyugvó, minden rendies kötöttségtől és jogi korláttól megszabadult, egységes, s szerteágazó kapcsolatrendszerrel szervesülő civil társadalom.50 Az állam beavatkozását a társadalom gyengesége miatt, de épp annak fejlesztésére kezdeményezte. Schvarcz ennek garanciáiról sem feledkezett meg azért, hogy az állam tevékenysége a jogrend biztosítására, a közművelődés és a gazdaság fejlesztésére, valamint a szociális problémák orvoslására irányuljon. A garanciát abban látta, ha a politikai intézményeket is úgy formálja meg, hogy azok megfeleljenek az alkotmányosság feltételeinek és lehetőséget teremtsenek a demokratikus ellenőrzésre is.5 1 Schvarcz és a Haladáspárt javasolt reformjaikkal a nemzeti polgárság kifejlődését akarták elősegíteni, a társadalom azon elemeiből, akik műveltségi és anyagi érdekeiken keresztül megnyerhetők a polgárosodásnak. Mindenekelőtt egy műveltségi alapon 49 Schvarcz Gyula: Magyarország helyzete a reálunióban (Pest, 1870) 50 „Magyarországot...csak közművelődésünk s közgazdászatunk rendkívüli fölfokozása mentheti meg, pedig Magyarországon az, ami mind a közművelődésnek, mind a közgazdászainak másutt legjobb támoszlopa, a bevégzett modern társadalom, ez Magyarországon még mind ez ideig nem létezik." Schvarcz Gyula·. Allamintézményeink és a kor igényei 1. füzet (Pest, 1871) 3. A civil társadalom értelmezéséhez vö. Péter László: Volt-e magyar társadalom a XIX. században? A jogrend és a civil társadalom képződése In: Változás és állandóság Tanulmányok a magyar polgári társadalomról (Hollandiai Mikes Kelemen Kör, 1989) 50-99. 51 Schvarcz 1871-ben adta közre az államintézmények reformját tárgyaló, készülőfélben lévő munkájának vázlatát és néhány kidolgozott fejezetét: Schvarcz Gyula: Allamintézményeink és a kor igényei 1. füzet (Pest, 1871).
