Századok – 1999

Közlemények - Miru György: A reformpolitika esélyei a kiegyezést követő években III/543

550 MIRU GYÖRGY gyeimet.3

0

A parlament működése is csak látszólag volt ép, a vita szabad teréből, szűkebb, elsősorban hatalmi érdekek legitimációs fórumává vált.3

1 Értelmiségi publicisztika a politika átalakításáért A politikát egyre inkább uraló közjogi harcok, amelyek már-már a működési zavarok képzetét keltették, a polgári értelmiség szemében magát a polgárosodási és modernizációs folyamatot veszélyeztették. Sokan úgy vélték, hogy a magyarság a kiegyezéssel erejét felülmúló hatalmat nyert, s ha nem akar nagyot bukni, mivel az állami célok elérése nem lehet végcél egy nemzet életében, akkor a „nemzeti erők organikus fejlesztése" kell hogy a politika legfontosabb feladatát képezze.32 A Reform egy másik cikkben ezt úgy fogalmazta meg, hogy „csak egy modern igényeknek megfelelő társadalom képezheti államunk és alkotmányunk szilárd bázisát." (1872. 190. sz.) Hasonló érvelés már Eötvös korábban említett választási beszédében is megjelent, s felbukkant John Stuart Millhez írt levelében.33

György Aladár pedig továbblépett, s állam és társadalom viszonyát az utóbbi szempontjából közelítette meg: „az oly alkotmány, mely nem a társadalom kebelében fogamzott meg, s nem abból nyeri folytonosan életerejét, nem lehet erőtelj es... Az igaz törvény a társadalom műveltségi fokának kifejezője, az alkotmánynak csak is a népérzület biztos támasza. "34

A publicisztika a politikától várt szemléleti változást a külföldre történő hivatkozással is erősítette: „minden modern politikus nép belátta, hogy egy államban a nép vagyoni állása képezi alapját úgy a társadalom jólétének és fejlődésének, valamint az állam erejének." (Reform 1872. 185. sz.) A polgári értelmiség szoros kapcsolatot kívánt teremteni az államélet és a társadalom között. Mivel a társadalmat fel akarták zárkóztatni a politikai lehetőségekhez, ezért a közjogi politizálás helyett társadalmi politikát igényeltek, amely „az egyes honpolgárok jólétét, az összesség vagyoni és művelődési gyarapodását, a humanisztikus szellemnek kifejtését tűzi ki czélul, s az államot fölhasználja, hogy a társadalom emberséges föladatait előmozdítsa." (Reform 1872. 185. sz.) 1849 után liberális körökben egyre inkább meggyökeresedett az a nézet, hogy a társadalom nem képes önerejére támaszkodva haladni, s mivel a bukás vállalkozó kedvét is megtörte, alacsonyra értékelték civil szerveződési készségét.35

A későbbi utódok 30

A hibás pártelrendeződés következménye a Reform (1872. 190. sz.) szerint az, hogy „társadalmi szükségleteinkkel nem törődik senki, s a társadalmi haladás elmarad." „Mintha bizony minden vidéki, minden vallási, nemzetiségi, socialis, nemzetgazdászati, közművelődési és reformkérdések eldöntése az által lenne döntendő jobbra vagy balra, hogy kinek kell a létező közjogi alap, kinek kell annak rögtön megváltoztatása, és kinek éppen nem." (Haladás 1872. 11. sz.) 31

A korabeli parlamenti politizálásról lesújtó véleménnyel van Szentkirályi (Reform 1872. 3. sz.) és Hazay Ernő is (Reform 1872. 15. sz.). 32

„Ha Magyarországot regenerálni akaijuk, szükséges, hogy társadalmi téren és pedig alaposan reformáljuk...mi magyarok minden tekintetben el vagyunk maradva, csak politikai tekintetben nem." (Reform 1872. 182. sz.) 33

Vö. 6. számú jegyzet. Eötvös levelét idézi: Gál István: John Stuart Mill magyar kapcsolatai Filológiai Közlöny 1969/1—4 211-212. „...újabb alkotmányos formáinkban az előbbre haladott népeknek sorába lépve, civilisatiónk foka, politikai institutióinknál alantabb áll, mi főkép oeconomicus fejlődésünkre is káros hatást gyakorolhat." 34

A Honból idézi a Reform 1872. évi 314. száma. 35

Vö. Veliky János: Liberális közvélemény-értelmezések Magyarországon a 19. században In: Németh G. Béla (szerkesztette): Forradalom után - kiegyezés előtt (Bp. 1988) 313-335.