Századok – 1999
Közlemények - Miru György: A reformpolitika esélyei a kiegyezést követő években III/543
A REFORMPOLITIKA ESÉLYEI A KIEGYEZÉS UTÁN 547 mazásűak, de polgári tudattal, polgári műveltséggel, sőt szakismerettel és európai tájékozottsággal rendelkeztek. Számukra a polgári életforma már nem kiküzdött volt, hanem természetes. A kiegyezésben a magyarországi polgárosodás intenzívebb szakaszának nyitányát látták, s annak megvalósítását egy központosított, erős és szakszerű államtól remélték, amely elsősorban a nemzetgazdaság, népjólét és népnevelés terén fejti ki tevékenységét. Nagy hatással volt rájuk J. S. Mill szabadságfelfogása, s az egyéni szabadság védelmére hivatkozva jutottak el a plurali ta demokrata törekvések ellenzéséig. A politikai jogok további szélesítésének elutasítását az állam védelmével indokolták, amelyhez újabb érveket a pozitivizmus kategóriáinak (érdek, létharc, kiválasztódás) a nemzeti társadalmakra alkalmazása szállított. A fiatalok a modernizációban és a polgárosodásban a nemzeti érdek védelmének hatékony eszközét látták, habár közben egyre jobban az állam szerepét kezdték hangsúlyozni. Elméletileg legképzettebb csoportjuk az Arany László, Toldy István, Asbóth János, Keleti Károly és Pulszky testvérek alkotta etatista kör volt.17 Többségük a 67-es irányhoz csatlakozott, ám a kormány polgárosító törekvéseivel elégedetlenek voltak, ezért 67-es alapon álló, de a kormánytól mégis független sajtóval próbálták a politikát a polgári érdekek felé fordítani. Ε lapok mögött sokszor polgári-nagypolgári körök, sőt kormánypárti képviselők és neves politikusok álltak. Az 1848 1867 márciusában indult, s csak néhány hónapon át jelent meg, hasábjain Toldy István az „ifjúság politikáját" hirdette meg. A 67-es indíttatású etatista liberalizmus hívei 1867 végétől a Századunk körül gyülekeztek, amely akiegyezésen alapuló haladás orgánumaként lépett fel. A lap többször javasolta liberális középpárt szervezését, de 1869 végén, a Pesti Naplóba történt beolvadása előtt már csalódottan szólt az átcsoportosulás elmaradásáról, s bírálta a széthúzó kormányt.18 A haladás tényezőinek egyesítésére vállalkozott az 1869. december 14-én induló Reform, amely az előbb említett lapoknál tartósabb életűnek bizonyult, hisz 1875-ig állt fenn. Ε lapot Rákosi Jenő szerkesztette, s a „Kávéforrás-társaság" elnevezésű, még őnála is fiatalabb írókból szervezte meg munkatársi gárdáját. A Reform elődeihez hasonlóan a polgárságot akarta képviselni, s annak térnyerését előkészíteni. Munkatársai hitték, hogy jól működő nemzetgazdasággal és társadalmat szolgáló művelődéssel polgári berendezkedés teremthető.19 Az 1872-es választásokat megelőzően, amikor a közjogi feszültségek egyre erősebben jelentkeztek és megindult a pártok bomlása, megszaporodtak azok a magukat függetlennek nyilvánító lapok, amelyekben a polgárosult értelmiség megfogalmazta kritikáját és kereste a reformpártiság lehetőségeit. 1871. december 21-én Pázmándy Dénes szerkesztésében jelent meg a szabadelvű Delej tű, amely a független polgárság törekvéseinek és a főváros érdekeinek felkarolását ígérte. Támogatói azok a szakér-17 Vö. Huszár Tibor: A magyar etatistákról. Az irodalmár értelmiségről In: Huszár Tibor: Nemzetlét — nemzettudat — értelmiség (Bp. 1984) 115-122. Németh G. Béla: Létharc és nemzetiség In: Németh G. Béla: Hosszmetszetek és keresztmetszetek (Bp. 1987) 452-473. Németh G. Béla: A magyar irodalomkritikai gondolkodás a pozitivizmus korában (Bp. 1981) 51-92. Kiss Csilla: A szabadságeszmék sorsa a századközépen In: Polgárosodás és modernizáció a Monarchiában Műhely különszám (Győr, 1993) 79-81. 18 Gergely András-Veliky János: A politikai sajtó története 1867-1875 In: Kosáry Domokos és Németh G. Béla (szerkesztette): A magyar sajtó története II/2. 1867-1892 (Bp. 1985) 132-138. (Továbbiakban Sajtótörténet) 19 Sajtótörténet 140-149. Németh G. Béla (Bp. 1981) 128-136.
