Századok – 1999

Közlemények - Szabó Csilla: A politikai elit függetlenségi ellenzékének szervezeti formálódása Magyarországon; az 1860-as években: a 48-as Párt megalakulása II/519

A 48-AS PÁRT MEGALAKULÁSA 523 rozatiak) pártjára.1

8

Az elvi nézetkülönbségen túl megemlíthető még egy, a politikai elit pozíciójáért folytatott, társadalmi küzdelem által dimenzionált választóvonal is, amelyre egy korabeli összefoglalás hívja fel a figyelmet: „A régi tekintélyek, szónokok, jogászok, publicisták és írók csaknem kizárólag a fölirati párthoz tartoznának. A határozati pártnál, egy kettőnek leszámításával, gróf Teleki halála után „országos" név alig volt; csak új nevek, vagy vidéki nevezetességek."1

9 Az erőviszonyok felmérésére kiváló lehetőséget nyújtottak azok az 1861 április első felében tartott képviselői értekezletek, amelyeket kivétel nélkül a határozati párti többség kezdeményezésére hívtak össze a Tigris vendégfogadóba, illetve a pesti vármegyeházára. A tanácskozások, a jelenlevőket illetően általánosak voltak, s két kérdésben próbálták összehangolni az eltérő nézeteket. Egyrészt testületileg bojkottálni kívánták a Budára összehívott megnyitót,20

másrészt döntésre várt a leendő országgyűlési nyilatkozat alakja.2

1

S bár az értekezletek fontos célja volt az egységes fellépés megteremtése, következményükben, paradox módon, épp ellenkező irányú hatást értek el: a megegyezés meghiúsulása, s egy egyeztető bizottság felállítására tett kísérlet kudarca után a pártok külön „tanácskozmányaikba" húzódtak vissza.22 A határozati párt külön tanácskozásain ütötte fel fejét a szélsőbaloldali mozgalom. A frakció a párt azon elemeit fogta össze, akik a Teleki-irányvonalnál is radikálisabb eszméket vallottak. Mit jelentett ez a program szintjén? A párt a határozati formával a törvényes ellenzékiség legvégső határáig kívánt elmenni, ám a többség nem óhajtotta az országgyűlés feloszlatását, s ezért hajlott a mérsékelt liberális tervezet (a felirat) tartalmi elfogadására. Ezt az eredetileg radikálisabb álláspontot megfogalmazó pártvezér, Teleki is elfogadta.23

Nem így egy kisebbségi csoport, amely ezt a lépést megalkuvásnak tekintette: „Már a felirat és határozat közötti élet-halálharcz, és a közbe jött körülmények folytán, azt kellett tapasztalnunk, hogy azok, a kik vezették hazánkban a mozgalmakat, úgy 18

A két párt vitájának középpontjában Habsburg Ferdinánd 1848. december 2-i lemondó nyilatkozata állt, amely, miután Ferdinánd csak az osztrák császári címről mondott le Ferenc József javára, a magyar királyi koronáról külön nem, joghézagot szült. Ferenc József közjogilag nem volt Magyarország királya az 1867. évi koronázás előtt. De facto uralkodott, de jure nem. 19

Kecskeméthy Aurél·. Vázlatok egy év történetéből (1860. october 20-1861. october). Pest, 1862. 133. 20

Ferenc József első leiratában Budára hívta össze a magyar országgyűlést, ellentmondva az 1848. IV tc. 1. paragrafusának, amely Pestet jelölte ki az országgyűlés helyéül. Az uralkodó később elfogadta a vétót, ám a megnyitót a budai Várba rendelte el. Teleki vezetésével a képviselők többsége azonban nem volt hajlandó részt venni az ünnepségen. így az április 6-i budai megnyitóra mindössze kb. 80 képviselő látogatott el. Vo. Deák Ferenc beszédei III. kötet, 1861-1866. Szerk.: Kónyi Manó. Bp., 1882-98. 16-18. 21

Az uralkodót elismerők törvényes úton kívántak kommunikálni az uralkodóval, ezért feliratot ajánlottak, a radikálisok azonban, akik kétségbe vonták Ferenc József trónutódlásának jogszerűségét, a határozati forma mellett szavaztak. 22

Deák Ferenc beszédei III. kötet im. 25. 23

Teleki a határozati nyilatkozat kiadása után a képviselőház szétoszlását javasolta, ám a Határozati Párt többsége, Tisza Kálmán és Károlyi Ede gr. vezetésével ellenezte e programot. Teleki, a többségi nyomásra, illetve az európai háborúra vonatkozó kedvezőtlen emigrációs hírek hatására elfogadta Tiszáék programját. Vö. Szabad György: Forradalom és kiegyezés válaszútján 1860-61. Akadémiai Kiadó, Bp., 1967. 446-447.; Magyarország története 1848-1890. VI/1. kötet. Főszerk.: Kovács Endre. Akadémiai Kiadó, Bp., 1979. 680-681.