Századok – 1999
Közlemények - Szabó Csilla: A politikai elit függetlenségi ellenzékének szervezeti formálódása Magyarországon; az 1860-as években: a 48-as Párt megalakulása II/519
A 48-AS PÁRT MEGALAKULÁSA 521 gyar Nemzeti Igazgatóság 9 a magyar nemzeti függetlenség ügyét össze kívánta kapcsolni az európai nemzeti átalakulások sorsával, elsősorban az olasz egység létrejöttével. A szabadságharcot leverő konzervatív hatalmi szövetség tanulságos tapasztalata volt számukra, hogy a liberális Európa megnyerése és aktív támogatása feltétlenül szükséges a magyar nemzeti függetlenség sikeréhez. Európa hatalmi egyensúlya azonban egyelőre ragaszkodott a Habsburg-birodalom fennállásához, igaz, alkotmányos berendezkedéssel. A függetlenségi eszme emigráns képviselete ily módon talaját vesztette az 1860-as évek második felében, s immár a belpolitika szereplői kaptak esélyt a polgári alkotmányosság kereteinek kitöltésére. Bár a függetlenségi eszme gyakorlati megvalósulásának sem a kül-, sem a belpolitikai feltételei nem voltak adottak, a magyar társadalomban továbbélt hagyománya, sőt, a politikai képviselet szintjén is megjelent. Főleg azáltal, hogy 1861-ben újra működésbe léphetett ennek hatalmi szerve, az országgyűlés. Az 1867-ben létrejövő közjogi kiegyezés, bár bizonyos funkcionális átrendezésre sor került, nem szüntette meg „pártszervezetét". Hogy a kiegyezés által kialakult újfajta jogi helyzet hogyan határozta meg a „párt" mozgásterét, s milyen belső átstrukturálódást eredményezett, azt az alábbiakban még elemezni fogom. Előbb azonban tekintsük át a párt születésének körülményeit. A „párt" fogalmi és metodológiai problematikája Az első magyar polgári pártok,1 0 így a szélsőbalpárt kialakulását is meglehetősen sok tisztázatlan körülmény övezi. A történeti szakirodalom általában megelégszik annak kijelentésével, hogy a dualista kor pártjait a közjogi harc hívta életre, ám ennél mélyebb vizsgálódással alig szolgál.1 1 Ez minden bizonnyal, a korszak alaposabb ismeretében kijelenthetjük, összefügg bizonyos metodológiai problémákkal is. Mindenekelőtt azzal, hogy tisztázni kell, mit is jelent a párt 19. századi fogalma, s mit kezdjünk maitól lényegesen eltérő használatával, bár erre a hazai szakirodalomban éppen az utóbbi időben történtek kísérletek Szabó Dánielnek köszönhetően.12 Az idézett szerző is rámutat, mint ahogy például a frankofón szakirodalomból is ismeretes,1 3 hogy a múlt század politikai szerveződései egészen más strukturális felépítést mutattak. Különösen így volt ez Magyarországon: egymás mellett, hol egymástól differenciáltan, hol lazább-szorosabb együttműködésben tevékenykedtek országgyűlési pártok, megyei és választókerületi pártok, politikai ideológiával felvértezett egyletek. A dualista kori társadalom 9 A Magyar Nemzeti Igazgatóság 1859-ben alakult, Kossuth Lajos (elnök), Teleki László és Klapka György részvételével. 10 Polgári jellegű pártok Magyarországon először 1847-ben alakultak, ám a forradalom következtében működésüket — a polgári intézményrendszer kiépítése helyett — teljes egészében a fegyveres harcokra összpontosították. 11 Mindössze két tanulmány jelent meg eddig a kora dualizmus kori páltalakulásokkal kapcsolatban: Gerő András: A Deák-párt és a politikai rendszer változása In: Világosság, 1993/8-9. sz., valamint Kozári Monika im. 1997. 12 A dualista kori pártfogalom tisztázására lásd Szabó Dániel im. 1992. 13 Vö. Maurice Duverger: Les partis politiques. Paris, Armand Colin, 1951.; Jean Chariot: Les partis politiques. Paris, Armand Colin, 1971.; René Rémond (dir.): Pour une histoire politique. Paris, Seuil, 1988.
