Századok – 1999
Közlemények - Szabó Csilla: A politikai elit függetlenségi ellenzékének szervezeti formálódása Magyarországon; az 1860-as években: a 48-as Párt megalakulása II/519
KÖZLEMÉNYEK Szabó Csilla A POLITIKAI ELIT FÜGGETLENSÉGI ELLENZÉKÉNEK SZERVEZETI FORMÁLÓDÁSA MAGYARORSZÁGON AZ 1860-AS ÉVEKBEN: A 48-AS PÁRT MEGALAKULÁSA A kora dualizmus időszakának közjogi pártjai A kora dualizmus időszakának pártrendszere1 alapismereti ténynek számít a történeti szakirodalomban. Közismert dolog, hogy kormánypárt és ellenzék elkülönülése az 1867. évi kiegyezéshez, annak megítéléséhez fűződő viszonyt fejezett ki. Ily módon a történeti feldolgozások gyakran jellemzik e pártokat közjogi pártokként, azaz, a politikatudomány kifejezésével élve, a pártok közötti törésvonalat (választóvonalat) a kiegyezés közjogi megítélése, elfogadása/elutasítása jelentette. Ismerjük a kormánypárt, azaz a Deák-párt és az ellenzéki pártok, azaz a balközép és a szélsőbal erőviszonyait, szociológiai hátterét, politikai mentalitásuk különbségeit, álláspont érvényesítési lehetőségeit, s e lehetőségek eszköztárát.2 Emellett viszonylag új vállalkozásnak számít a pártok alakulási folyamatának vizsgálata. A Deák-párt megalakulási körülményeibe beavat bennünket Gerő András: A Deák-párt és a politikai rendszer változása című cikke,3 ám máig feltáratlan az ellenzék csoportjainak formálódása.4 A feldolgozás hiányában, mellőzésében döntő súlya lehet annak, hogy a korszakban meglehetősen homályos, gyakran többértelmű a politikai csoportokra, azok tagjaira vonatkozó terminológiák használata, úm. például 'szabadelvű', 'baloldali', 'balpárti', 'frakció' stb. Emellett, mivel nem a mai értelemben vett intézményesült pártokról van szó, nehéz megállapítani például, hogy a balpárt meddig tekinthető egységesnek, hiszen már ezen egységen belül megjelent (időnként) a balközép és szélsőbal megkülönböztetése, így nem egyértelmű, mikortól beszélhetünk két elkülönült ellenzéki közösségről. Természetesen kijelölhetnénk egy számunkra egyértelmű megalakulási kritériu-1 Jelen esetben ez alatt az országgyűlési pártokat értem. A párt, pártrendszer kifejezéseket a továbbiakban is ebben az értelemben használom. 2 Mindennek összefoglaló ismertetését adja Gerő András: Az elsöprő kisebség című munkája (Gondolat Kiadó, Bp., 1988.). Nem tekintem külön pártnak ebben az időszakban sem a konzervatív pártot, sem az úgynevezett reformpártot, mivel maguk a kortársak is három páltárnyalatot különböztettek meg, s az egyéb csoportosulásokat többnyire valamely párt részeként, mai értelemben vett frakciójaként emlegették. Itt kell megjegyeznünk, hogy a múlt században a 'frakció' kifejezést a 'párt' szinonimájaként használták. 3 In: Világosság, 1993/8-9. sz. 4 Kozári Monika: A balközép párt válsága 1867-68-ban (Századok, 1997/3. sz.) című cikke is e hiány részpótlására vállalkozott.
