Századok – 1999
Tanulmányok - Csapó Csaba: Csendőrség és közigazgatás (1881–1914) III/497
516 CSAPÓ CSABA A hirtelen ötletet nagyon hamar tett is követte, mert még június 4-én közös hadseregbeli katonákat vezényeltek azokhoz a csendőrkerületekhez, ahonnan — pontosan meg nem határozható időpontban — csendőröket szállítottak Budapestre. Összesen 200 lovas és 600 gyalogos csendőr budapesti összevonására került sor, akiket június 26-án rendeltek vissza állomáshelyükre, mert a belügyminiszteri rendelet szerint a képviselőház üléseit másnap /!/ feloszlatják.8 1 Szeptember 13-án az összpontosítást megismételték, a 800 csendőrt Vác, Dunakeszi, Soroksár, Cegléd, Kispest, Erzsébetfalva, Rákospalota és Pestszentlőrinc községekben helyezték el, az „esetleges politikai zavargások" megakadályozására. A létszámot október végén újabb 460 fővel erősítették meg, tehát a készültség minden korábbi és későbbi időszaknál magasabbnak tekinthető.8 2 A világháború kitöréséig már „csupán" egy alkalommal került sor Budapesten csendőrök bevetésére. Tisza István miniszterelnökké történő kinevezésének napján, június 10-én távirati úton rendeltek ki több mint 600 lovas és gyalogos csendőrt.83 Az 1912. évi „Háború esetére szóló kivételes intézkedésekről" című tc. 5. szakasza felhatalmazta a belügyminisztert, hogy — az 1882. évi törvénytől eltérően — a hadiállapot elrendelésekor a városok területén saját hatáskörében utasítást adhat a csendőrség alkalmazására és hatályon kívül helyezheti az önkormányzatok rendőri természetű rendelkezéseit.8 4 A miniszterelnök felhatalmazása alapján a belügyminiszter 1914. július 27-én /!/ keltezett rendeletével 10 törvényhatósági jogú város területén, majd augusztus l-jén az összes város területén a rend fenntartását a csendőrségre bízta. A csendőrség és a közigazgatás mintegy három évtizedes kapcsolatának értékelésekor figyelemmel kell lennünk az új állami berendezkedés kiépítésének nehézségeire. A csendőrség felállítása, a közbiztonság állami ellenőrzése jól illeszkedik abba a folyamatba, amelyre egy modern államot kiépítő kormányzatnak törekednie kell és amely 1867-től Magyarországon is megfigyelhető. A mindenkori kormányzatok nem indítottak frontális támadást a helyi önkormányzati szervek ellen, de a folyamat egyértelműen az állami irányítás és ellenőrzés irányába mutatott és lassan sikerült szinte valamennyi helyi feladatot állami felügyelet alá vonni. A csendőrség megalakítása a megyék ellenállása ellenére történt és végső soron az is megállapítható, hogy intézkedési jogkörük tekintetében összességében hátrányosan érintette őket. A korábbi évtizedek hagyományait követve a helyi közigazgatás ugyan utasítási jogot kapott a csendőrség felett, de a pandúroktól eltérően ellenőrzési jogot már nem. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy a parancsok törvényességét a csendőrök kontrollálhatták és az aggályosnak tekintett rendelkezések feletti végső döntés nem maradt a közigazgatás kezében. A közbiztonsági közegekkel kapcsolatos, a közigazgatást érintő jogszűkítés ebben az esetben a helyi — megyei — szabályozókat hatáskörében országossá tette és ettől az időponttól ennek kereteit a Belügyminisztérium határozhatta meg. A csendőrség megalakítását követő első évtizedben a közbiztonság fenntartása csak a „hagyományos" bűncselekmények megelőzésére és azok nyomozására 81 MOL BM Κ 149 45. 1912. 8. t. 82 Uo. 83 MOL BM Κ 149 52. 1913. 8. t. 84 Magyar Törvénytár 1912. évi törvénycikkek. Bp. 1913. 696.
