Századok – 1999
Tanulmányok - Csapó Csaba: Csendőrség és közigazgatás (1881–1914) III/497
CSENDŐRSÉG ÉS KÖZIGAZGATÁS (1881-1914) 513 A törvényhatósági jogú városok mellett több rendezett tanácsú várossal is megkezdődtek a tárgyalások, amelyek elsősorban a törvény eltérő értelmezése miatt nem vezettek eredményre. Szakolca város kérvényét pl. az Y sz. (pozsonyi) parancsnokság azzal utasította el, hogy a szolgálat átvételére az 1881. évi III. tc. nem ad lehetőséget, ami egyértelmű tévedésnek tekinthető. A teljes tájékozatlanságra utal az is, hogy a Belügyminisztérium a várostól kért jelentést, hogy milyen szolgálatokra kívánja a csendőrséget igénybe venni és hogyan képzeli el a városi rendőrséghez való viszonyát, holott ezt a szabályzatok részletesen meghatározták.66 Ezt a kérdést 10 évvel később, 1894-ben Egernek is feltették.6 7 1887-ben a IV (kassai)csendőrkerületi parancsnokság kért utasítást ebben az ügyben, mert — bár a felállítás óta egyetlen rendezett tanácsű város területén sem teljesítenek ott rendes szolgálatot — véglegesen rendezni akarja ezt a kérdést.68 Az V (pozsonyi) kerületnél ezzel szemben minden ilyen város bel- és külterületén egyaránt a csendőrséget alkalmazták. A honvédelmi miniszter véleménye is csupán arra terjedt ki, hogy a városi és a nagyközségi rendőrségeket erősíteni kell.6 9 Az 1890-es évek elejéig tehát az álláspontok tekintetében lényeges közeledésről nem beszélhetünk, csupán néhány részletkérdésre sikerült megoldást találni: 1. a városi rendőrséget ott is fenn kell tartani, ahol a csendőrség a szolgálatot átveszi, mert az „alsóbbrendű" rendészeti ügyekben továbbra is ők a felelősek; 2. a szolgálati viszony tekintetében a csendőrkülönítményeket nem rendelik alá a városi rendőrkapitánynak, kapcsolatuk azonos lesz az őrsök és a főszolgabíróságok között már meglévővel; 3. a városokban szükséges létszámot nem a közigazgatási hatóság, hanem a helyszínen történt vizsgálat alapján a kerületi parancsnokság fogja megállapítani. A csendőrség 1892-1893-tól kezdődő nagyarányú fejlesztésekor természetesen rendezni kellett a városokhoz fűződő viszonyt is. A belügyminiszter ezért 1893. januárjában egy körkérdést intézett a csendőrkerületi parancsnokságokhoz, hogy amennyiben a törvényhatósági jogú városok külterületét is bevonnák a csendőri szolgálatba, akkor hol és mennyi őrsre lenne szükség.7 0 A jelentésekben 25 új őrs felállítását és néhány megerősítését javasolták összesen 191 fővel. Az 1893. március végén elkészített tervezetben ennek alapján 9 törvényhatósági jogú város külterületén kívántak 15 új őrsöt felállítani és 2-t megerősíteni 48 gyalogos és 75 lovas csendőrrel.7 1 A lovas legénység nagy számából is kikövetkeztethető, hogy elsősorban a városok körül elterülő pusztákat, tanyákat és a vasútállomásokat kívánták szorosabb ellenőrzés alá vonni. A tervek elkészülésével egyidejűleg a rendvédelmi szaksajtóban is éles vita bontakozott ki a csendőrség városi szolgálatának létjogosultságáról és ennek jellege alapján 3 lehetőséget különböztettek meg: 66 MOL BM Κ 150 1463. 1886. VII. 5. 1918. sz.; Rozsnyóval kapcsolatban 1. uo. 29281. sz. 67 MOL BM Κ 150 2467. 1894. VII.l. 18511. sz. 68 MOL BM Κ 150 1567. 1887. VII.l. 18144. sz. 69 Uo. 70 MOL BM Κ 150 2467. 1894. VII.l. 19095. sz. 71 MOL BM Κ 150 2468. 1894. VII.l. 93352. sz.
