Századok – 1999
Tanulmányok - Cieger András: A politika forgószínpadán: Lónyay Menyhért útja a politikában (1873–1875) III/463
488 CIEGER ANDRÁS tárgyalásokat Tiszával. Feltehetően a koalíciós megegyezés elkerülése volt a konkrét indoka annak, hogy a vacsorapárt ekkor adott nagyobb nyilvánosságot keddi értekezleteinek és szedte először pontokba programját. Érdekes megemlíteni, hogy a Reform főszerkesztője, Rákosi Jenő 1874 tavaszán a Monarchia külügyeit irányító Andrássyt látta a belpolitikai válság kulcsszereplőjének, mondataiból az is világosan kiderül, hogy Rákosi is azok közé tartozott, akik Lónyay táborából Senynyey ellen foglaltak állást: „Nem csak Lónyaynak, de senkinek sincs a parlamentben valamire való chance-a. Amilyen másnak van, olyan meg Lónyaynak is van... Én is csak a királyban bízom. A baj, amelytől én félek az is, hogy Andrássy esetleg szövetségbe kergeti Lónyayt és Sennyeyt."8 9 A vacsorapárt azonban kimondta azt is, hogy tárgyalásokat kell kezdeni a Ghyczy-féle középpárttal is a zilált pártviszonyok rendezése érdekében. A közeledés a háttérben úgy tűnik már hamarabb megkezdődött és ebben az időben kölcsönösnek bizonyult: „Egyébiránt magaviselete azon benyomást tette reám, hogy szívesen közeledne hozzánk és azt hiszem hozzád... A középpárt száma 30-40 és nem igen lehet reá kinézésök, hogy többen csatlakozzanak ahhoz. A töredékek, igen természetesen keresik más töredékek szövetségét, és azok konkrét esetben, ideiglenes szövetségben igen hasznos szolgálatokat tehetnek. Megfontolván ezeket már csak ezekért is szeretném, hogy mentől hamarabb visszatérj körénkbe" -tájékoztatta Kemény Gábor Lónyayt Ghyczyvel folytatott tárgyalásairól 1874 januárjában.9 0 Szerették volna elérni, hogy mind Deák, mind Ghyczy őket tekintse alkalmas tárgyalópartnernek és ezen keresztül azt, hogy Lónyay tárcát vállalhasson az új kormányban (mint láttuk, ebben vártak segítséget a középpártba átlépő néhány vacsorástól is). Tudjuk azonban, hogy miután a Tiszával kezdett tárgyalások nem jártak sikerrel, Szlávy és a király Ghyczy Kálmánnal igyekezett megegyezni. Ghyczy visszaemlékezései szerint a kormányalakításról folytatott bizalmas tárgyalások során igen hamar elvetették Lónyay miniszterségét és neve a királyi audiencián már fel sem merült.9 1 Végül a válságot megoldva 1874. március 21-én Bittó István (Deák régi barátja) alakított kormányt, a pénzügyek élére pedig maga Ghyczy Kálmán került. A vacsorapárt reményei tehát nem teljesültek, a vacsorákat felfüggesztették, és támogatásukról biztosították az új kormányt. A vacsorapárt a Bittó-kormánnyal szemben elnézőbb volt, képviselőik vagy támogatták a kormány javaslatait, vagy távolmaradtak a szavazásoktól. Várták a kedvező alkalmat az újabb politikai tárgyalásokra, mert feltehetően egyetértettek azzal, hogy „Magyarországban nem lesz senki soha imposszibilissé. Mert mozgékony és ingatag a közhangulat".9 2 Továbbra is Deák-pártiságukat hangoztatták, de elég erősnek érezték magukat, hogy augusztusban ismét közzétegyék programjukat, 1875 januárjában pedig külön pártalbumot is készítsenek. Eközben Lónyay is igyekezett pozícióját erősíteni, 1874 májusában a „komoly viszonyokra tekin-89 Rákosi Jenő Dóczy Lajosnak OSZK Kt. Levelestár 1874. márc. 5. Nem csak Rákosi félt a konzervatívok térnyerésétől a kormánypárton belül, hanem pl. az ún. ifjú Deák-párt is (Eötvös Károly, Szilágyi Dezső stb.), erről: M. Kondor Viktória, i.m. 127. 90 Kemény Gábor Lónyay Menyhérthez MTAK Kt. Ms 5304/259. 1874. jan. 4. 91 Oláh: i. m. 221-231., M. Kondor Viktória, i.m. 128-130., Ghyczy Kálmán visszaemlékezései (gépirat) MTAK Kt. 4856/79. 352.; vő. Kozári, i.m. 108. 92 Kákay Aranyos, i. m. 233.
